1. Klasszikus iskola („tett” büntetőjogi irányzat)
2. Pozitivista iskola („tettes” büntetőjogi irányzat)
3. Közvetítő iskola
4. Az új társadalomvédelem irányzata
5. Modern irányzatok:
   • a) Treatment ideológia
   • b) Neoklasszikus irányzat
   • c) Áldozatorientált irányzat
   • d) Represszív irányzat

Gyökere ugyan a XIII. századi olasz egyetemekig nyúlnak vissza, de az igazi felvirágzás csak a XVIII. századra tehető. 1764. Cheasare Beccaria: A bűntett és büntetés vagy a Büntettekről és büntetésekről. Beccaria: a büntetőjog alapművévé vált, mert a klasszikus büntetőjogászok is tudtak rá építeni és később a pozitivista büntető iskola is vissza tudott nyúlni.

Kiemelendő Beccaria művénél: nem a büntetések szigora, hanem elmaradhatatlansága az, amelynek valóban visszatartó hatása van!

Legyen mégoly szigorú egy büntetési rendszer, ha az elkövető remélheti, hogy el tudja kerülni a büntetőjogi felelősségre vonást, akkor nem lesz visszatartó hatása.

Ha nagy biztonsággal lehet számítani a lelepleződésre, akkor ez visszatartó erejű lehet.

Fellép Beccaria a tortúrával (kínzásokkal) szemben, ellenzi a halálbüntetést is. Ami akkor újdonságnak számított a korban a jogegyenlőség megfogalmazása és a jogegyenlőségből fakad, hogy nem az elkövető személyes hangsúlyos, hanem az elkövetett tettre helyeződik a hangsúly. (más volt az eljárás egy nemes és egy nemesnek nem tekinthető személy vonatkozásában, ennél fogva a bűncselekményre kívánja helyezni a hangsúlyt).

Proporcionalitás: a tettarányos büntetés. Az elkövetett cselekményhez igazodik.

Nullum crimen sine lege:

Nulla poena sine lege:

Csak olyan cselekményért lehet az elkövetőt felelősségre vonni, amelyet törvény az elkövetése előtt bűncselekménynek nyilvánított. Csak olyan büntetést lehet alkalmazni, amelyet a törvény az adott bűncselekmény vonatkozásában kilátásba helyezett.

Beccaria alapítja meg az első klasszikus büntetőjogtudományi iskolát.

Jellemzői, sajátosságai:

• 1. ) Ún. tett büntetőjogi iskola: elsősorban az elkövetett bűncselekményre, a tettre helyezi a hangsúlyt,
• 2.) A büntetés tettarányos (proporcionális jellege).
• 3.) Nullum crimen elvek következetes érvényesítése.
• 4.) Indeterminista (indeterminizmus: akaratszabadság tana) filozófiai alak. /abban hisz, hogy az elkövetőnek van választása./
• 5.) Ún. individuál etikai felelősséget érvényesít. (lényege: az egyén erkölcsi felelősségét hangsúlyozza a bűnelkövetésben) /pozitivista irányzatok a determináltságot fogja hangsúlyozni./
• 6.) ún.dogmatikai irányzat: rendkívüli jogászi precizitás jellemzi a képviselőjét.
• 7.) a büntetőjog fogalomrendszerének kidolgozása.
• 8.) ez az iskola a büntetésben csak megtorlást lát és úgy gondolja, hogy a büntetésnek nem kell egyéb célt követnie. (ez az irányzat indeterminista: azt mondja, hogy a büntetést önmagában azért kell alkalmazni, mert meg kell torolni az elkövetett bűncselekményt, a megsértett világrendet helyre kell állítani.)
• 9.) fontos szerepe, hogy deklarálja a jogegyenlőséget és fellép a feudális önkénnyel szemben.
• 10.) a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeit törvényileg kívánja rögzíteni és ekkor szültnek meg Európa-szerte a nagy klasszikus büntetőkódexek (1878. évi V. törvénycikk: Csemegi-kódex)

A XIX. Század közepén vannak olyan jogtudósok akik azt mondják, hogy a klasszikus szemlélet ellenére a bűnözés tovább növekszik és más szempontokat kell érvényesíteni.

A XIX. Század közepére kialakul a pozitivista büntetőjogtudományi iskola: a pozitivista jogfilozófia adja a hátteret és alapvetően determinista koncepció, vagyis hisz abban, hogy az elkövető determinált a bűnelkövetésben és hisz abban is, hogy a büntetőjog determinálni tudja az elkövető magatartását.

Két nagy áramlat alakul ki :

• a.) a bűnelkövetővé válás okait az elkövető személyében kívánják felfedezni,
• b.) a társadalmi környezetet teszik felelőssé a bűnelkövetővé válásért.

Az egyik irányzatcsoportot jelentik az ún. antropológiai iskolák, az elkövető személyében keresik a bűnelkövetést, a másik a szociológiai iskolák, amelyek a társadalmi környezetet teszik felelőssé a bűnelkövetővé válásért.

Lombroso: A született bűntettes

Lombroso (olasz börtönorvos): úgy vélte, hogy vannak emberek, akik ún. lelki anomáliákkal születnek és ezek vezetnek a bűnelkövető váláshoz, de véleménye szerint ez külső jegyekben, ún. stigmákban is felfedezhetőek. Ezért ezekkel szemben már a bűnelkövetésük előtt is fel lehet lépni.

A szociológiai iskolák azt mondják, hogy a társadalmi környezet felelős a bűnelkövetővé válásért. Ha megfelelő táptalajra hullik, akkor kifejlődik, ha nem, akkor az illető nem lesz bűnelkövető.

Jellemző mondat: minden társadalomnak olyan bűnelkövetői vannak, amelyet megérdemel.

Determinista: úgy gondolja, hogy befolyásolni tudja az elkövetők magatartását. A büntetésnek célt kell követnie: pl. az elkövető nevelése, javítása, reszocializálása (társadalomba való visszavezetése).

Tettes büntetőjogi iskola: a bűncselekményről a hangsúly részben áthelyeződik az elkövetőre. Nem arról van szó, hogy visszatérünk a feudális állapothoz, hanem elsősorban az elkövetőre helyeződik a hangsúly és nem elsősorban a bűncselekmény súlyát kell vizsgálni, hanem az adott elkövető veszélyességét kell a középpontba állítani, aminek egy megjelenési formája a bűncselekmény elkövetése.

Az irányzat: (szemben a klasszikussal újabb eltérés) bevezeti a kriminális jogkövetkezmények másik irányzatát, megjelennek az intézkedések, amelyek szintén büntetőjogi szankciók. Az intézkedések szemben a büntetésekkel, amelyek tettarányosak, elsősorban az elkövető személyével …., megelőző biztonsági..

Pl.: a próbára bocsátás, szigorított őrizet, kényszergyógykezelés.

Lényeges sajátosság, hogy az irányzat hajlik arra, hogy a nullum crimen elveket mellőzze, háttérbe szorítsa.

A két szélsőséges iskola között kompromisszum a közvetítő irányzat.

1889-ben létrejön a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület. Alapítója három neves jogtudós, Franz von Liszt, Frins, Famhammer. Ők azok, akik megpróbálják a két irányzat nézetrendszerét összeegyeztetni.

Alapvetően átveszik a nullum crimen elvek egyértelmű érvényesítését.

Az irányzat azt mondja, hogy alapvetően a tettre kell figyelemmel lenni, a büntetésnek is alapvetően tettarányosnak kell lenni, de azért helyett kell hagyni az egyéniesítésnek.

Azt mondják, hogy a bűnelkövetésben endogén és exogén okok alapvetően szerepet játszanak, vagyis vannak belső és külső okai is.

Álláspontjuk szerint: a büntetés lényege szerint célbüntetés kell, hogy legyen és a büntetésnek a különböző elkövetői kategóriák szerint másféle célt kell meghatározni.

Meg lehet különböztetni az alkalmi és állapot bűntetteseket. Az alkalmi bűntettesekkel szemben elegendőek az ún. figyelmeztető jellegű büntetések. Az állapot bűntetteseken belül két kategóriát kell elkülöníteni: a javítható és a javíthatatlan elkövetők. A javíthatókkal szemben nevelő jellegű büntetésre van szükség, a tsd-ba való visszavezetésre, a javíthatatlanokat pedig izolálni kell.

Ezt követően napjainkig még számos büntetőjogtudományi irányzat születik.

A közvetítő iskolák után megjelenik az ún. treatment nézet. A büntetőjog orvosi modellje. Elsősorban gazdagabb államokban volt szerepe az 50-es, 60-as, 70-es években.

Elsősorban pszichiátriai jellegű kezelést jelentett. Csúfosat bukott. Tul.képpen valójában komoly eredményeket felmutatni nem tudott, de a pszichiátriai kezelés igen komoly beavatkozás az ember magánszférájába.

Társadalom védelmi irányzat és új társadalom védelmi irányzat. Meglehetősen radikális nézetekkel lépett fel. A büntetőjog jogtalanítása volt a célja. Személyre szabott büntetések szükségesek, a pozitivista gondolatoknak egy továbbhajtása.

Legfontosabb képviselőjük neve: Marc Ansell volt. Ez az irányzat azt mondja, hogy az emberrel foglalkozó tudományok eredményeit be kell építeni a büntetőjogba, de a nullum crimen elveket érvényesíteni kívánja az iskola. A büntetőjogi garanciáknak fontos szerepet szán, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a büntetőjognak humanizálódnai kell.

Kiemelhető még a neoklasszikus büntetőjogtudományi irányzat. Az elmúlt másfél évtizedben Mo-n jelentős szerephez jutott. Szabó András alkomtánybíró úr ezirányú tevékenységének köszönhetően. Visszatér ehhez az erkölcsi alapú felelősséghez, a klasszikus tanokhoz. Így pl. a büntetést már nem pusztán megtorlásnak, hanem igazságos megtorlásnak tekinti a büntetést, de határozottan fellép különböző pozitivista gondolkodású rendszerekkel szemben.

Szabó András mondta: A büntetőjog nem vált meg, hanem megtorol. Akkor érvényesül, ha minden más büntetőerő hatástalan.

Méltányosság gondolata: a büntetős vezéreszménye az igazságosság és a méltányosság. A büntetésnek a bűncselekményhez és az elkövető bűnösségéhez kell igazodnia.

Az újabb büntetőjog tudományi felfogások körében beszélünk még az áldozatorientált irányzatokról:

Ezek elsősorban a bűncselekmény áldozatait helyezi a vizsgálódások középpontjába és kormoly eredményeket is értek el képviselői, de nem jellemző a büntetőjog egészére vonatkozóan. Pl. áldozatvédelmi törvény, vagy a btk-ban megjelenő a sértett és az elkövető kiegyezését előtérbe helyező nézetekre. Sértett anyagi kompenzálását helyezi előtérbe.

Law and order: kemény kéz büntetőpolitikája. Ennek lényege: a büntető jognak oly módon kell átformálódnia, hogy a bűnözés újabb kihívásainak megfeleljen, ez pedig egyre szigorúbb tételek meghatározásával valósulhat meg. Bírói mérlegelés szűkül, szankciók szigorodnak.

Az irányzat az USA-ból terjedt át Európára.