Jogos védelem. „29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni.
(3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében.”

A jogos védelem fogalmi elemei

Nemcsak saját javaink védelmében, hanem a közérdek védelme érdekében is ki lehet fejteni jogos védelmi magatartást. Mások javainak védelmében is.

Jogos védelmi helyzet

• intézett vagy közvetlenül fenyegető támadással jön létre. Az a kérdés, hogy a jogos védelem az állam által átengedett jogosítvány-e vagy alanyi jog, amely megilleti az embereket. Helyesebbnek tűnik a jogos védelem alanyi jogként való megközelítése. Az alanyi jogi felfogás sokkal jobban következik bizonyos speciális esetekből is. AB határozat: halálbüntetés alkotmányellenessége: pl. arra utal az AB, hogy ez a hagyományos magyarázat bizonyos esetekben nem is alkalmazható. …. az elkövető megölésével is lehet védekezni és arányosnak és szükségesnek is tekinthető a magatartás. Jogos védelemnél abból kell kiindulni, hogy a jog áll szemben a jogtalansággal. Jogtalan a támadás és valaki más jogosan védekezik a jogtalan támadással szemben. Ennek következtében a jogos védelem intézménye tekintetében alapvetően meghatározó, hogy a jogosan védekező érdekeit kell körülbástyázni.

A jogos védelmet megalapozó támadás

• emberi magatartás

• tipikusan aktív magatartás, de a passzív magatartás sem kizárt (pl. jogtalan támadás fenntartását szolgálja): hagyományos büntetőjogi felfogás szerint: a támadásnak aktív emberi magatartásnak kell lenni, a mulasztás inkábba végszükség körében értendő. Az újabb bírói gyakorlatban (1997. év volt lényeges fordulat: LB döntés közzététele: igyekszik kiterjeszteni a támadás fogalmával kapcsolatos kérdést, hajlik afelé, hogy a mulasztást is szélesebb körben elismerje. Ez az eset: orosz vagy ukrán állampolgárok között Mo-n nézeteltérés támadt. Tényállás: odahívták üzleti tárgyalás címén a rivális társaságot és ezt követően néhányukat erőszakkal megfosztották a személyi szabadságától, fegyvert fogtak rájuk, megbilincselték őket és kábítószerezték is őket. Ebben az esetben az történ, hogy a fogvatartás során a személyek meg voltak bilincselve és egy személyt hagytak ott az őrzésükre. Ketten azt kérték, hogy kimehetnek-e mosdóba, ezt megengedték nekik, majd visszatérve az őrzőre rávetették magukat és egy hamutartóval úgy fejbeütötték, hogy belehalt. Kérdés, hogy ezek a személyek jogos védelmi helyzetben voltak-e, mivel a fogvatartó passzív magatartást végzett, tévét nézett. A később vádlottá vált személyek jogos védelmi helyzetben voltak az adott szituációban.) Ma már azt mondhatjuk, hogy passzív magatartás nem kizárt, mint jogtalan támadás.
• jogtalanság – objektív ismérv (gyermek, beszámíthatatlan személy támadása is) /gyermekkorú támadásával szemben is van helye jogos védelemnek, vagy kóros elmeállapotúval szemben is/
  • jellemzően büntető jogellenesség, de nem szükségszerűen
  • kölcsönös és egyidejű támadás (kölcsönös verekedés röviden: ez egyébként szabálysértésnek minősül): a bírói gyakorlat következetesen kizárja a jogos védelemre való hivatkozást.
  • Provokáció (itt gyakorlatilag minőségileg különbséget kell tenni célzatos és szándékos provokáció között. Ilyenkor nem állapítható meg a jogos védelem. A később sértetté váló személynek valamilyen magatartása ad okot a támadásra, akkor önmagában az, hogy szándékos, vagy felróható magatartás okot adott-e, ez nem fogja azt jelenteni, hogy teljes egészében meg van fosztva a jogos védelemtől.)

• a támadás közvetlensége (intézett vagy közvetlenül fenyegető): a törvényi fogalomnál is megjelenik, hogy egyrészt vagy intézett a támadás, már megkezdődött, vagy pedig közvetlenül fenyegető a támadás. Közvetlenül fenyegető: amikor már megalapozza a jogos védelmi helyzetet, ha a biztonságos elhárítást a késlekedés veszélyezteti.

• a támadás befejezetlensége: után már megtorlásról van szó bizonyos mértékig. 15. sz. irányelv foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ezekben az esetekben tipikus a jogos védelemnek és az erős felindulásból elkövetett emberölésnek a kapcsolódása, ugyanis a jogos védelemnek a túllépésével valósul meg.

• a támadás iránya: azokat a védett értékeket, amelyek védelmében a jogos védelmi cselekmény kifejthető. saját vagy másik személye, javai (Pl. testi épség, vagy becsület is ide tartozik), vagy a közérdek védelme.

A védekező vagy elhárító cselekmény

– szükségesség: összetett kategória. A szükségesség megítélése szempontjából elsősorban az elkövető szempontjait kell figyelembe vennünk. Valamit azt a legtávolabbi veszélyt, amivel a jogtalan támadás fenyegetett. (pl. nem fogja tudni megítélni, hogy a támadás a későbbiekben könnyű, súlyos, vagy maradandó károsodást okoz)

• a.) a szükségesség követelményéből folyik, hogy amennyiben több egyenlő biztonságot nyújtó elhárítási mód van, akkor a legkisebb sérelmet okozót kell választani.
• b.) csak az szükséges, ami megfelel bizonyos mérvű arányosságnak.

– kitérési kötelezettség: alapvető kérdés az, hogy hogyan viszonyulunk a kitérési kötelezettséghez, vagyis, ha valakit ér támadás, akkor elvárjuk-e tőle főszabályként, hogy térjen ki a cselekmény elől, vagy pedig megadjuk a lehetőséget arra, hogy ne térjen ki, hanem szálljon szembe. A magyar büntetőjogban az 1950-es években megkövetelték a kitérést, majd ismét visszatértek a korábbi gyakorlathoz. Ettől a rövid időszaktól eltekintve a magyar büntetőjogban főszabályként: a jogtalan támadással szembe főszabályként szembe lehet szállni. Ezt a 15. sz. irányelv határozza meg, hogy mely esetekben várják el a kitérést. Általános elvi szinten akkor várható el a kitérés, ha ez a becsület sérelme nélkül megtehető. A LB szerint ilyen eset bizonyos hozzátartozók támadása elől: pl. a felmenő, a testvér és a házastárs támadása elől. Elvárja a kitérést másrészt a bírói gyakorlat a szemmel láthatóan tudatzavarban lévő személyek támadása esetén. A bírói gyakorlatban változó döntések születnek, de felmerül a kérdés, hogy az ittas, vagy bódult állapotban lévő személy támadása minek minősül? A büntető törvénykönyv azt mondja a 25.§-ában, hogy a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak ittas vagy bódult állapotra. Ha az önhibából eredő ittasságot az elkövető terhére írjuk, nem a javára, akkor a kitérés esetében is így teszünk; nincs kitérés. A 15. sz. irányelv ezt a két esetkört tartalmazza kitérésnél. (egyik: amikor gyermekkor személy támadása; a másik a láthatóan terhes nő támadása elől is ki lehet térni) A kitérési kötelezettség csak akkor áll fenn, ha ez veszélymentes és objektíve lehetséges.

– arányosság: fogalmát a törvény nem tartalmazza: a szükségességből vezetjük le. Nem szükséges az, ami nem felel meg bizonyos mérvű arányosságnak. Arányosság úgy fogalmazható meg: ne okozzon aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelynek az elhárítására törekedett. Bírói gyakorlat: amikor nem tekinthető aránytalannak az élet kioltása: erőszakos közösülés esetén, ha nincs enyhébb elhárítási mód, akkor a támadó életének kioltása sem okoz aránytalanul nagy sérelmet.

– a támadónak okoz sérelmet: ha harmadik személynek okozunk sérelmet, az nem a jogos védelem körébe tartozik.

A jogos védelem túllépése

• időbeli túllépés (praetextus): itt valójában nem jogos védelemről van szó, ugyanis ha jogtalan támadásnál véget ér és ezt követően fejti ki a magatartást, akkor már bűncselekmény az elkövetett cselekmény.

• arányossági követelmény megsértése: mértékbeli túllépés (excessus). Az arányosság megsértése valójában a büntetőjogban a felróhatóság, beszámítási képesség talaján nyert szabályozást. A 29.§. (2) bekezdése is valójában nem a jogellenességet küszöböli ki, csak a bűnösséget.

• Vélt jogos védelem: a tévedés szabályai alapján ítélendő meg. Legegyszerűbb esete, amikor tévesen feltételezi az elkövető a jogtalan támadás fennállását.

Tévedés és túllépés szabályainak egymáshoz való viszonya

Felmerülhet az a helyzet, hogy valaki téved az elhárítás szükséges mértékében. Ilyenkor kérdéses, hogy hogyan viszonyul a túllépés és a tévedés tv-i rendelkezési egymáshoz. Amennyiben fennáll az ijedtség vagy a menthető felindulás, akkor a 29.§. (2) bekezdését kell alkalmazni. A (3) bekezdés rendelkezését a tévedésre vonatkozó szabályok megelőzik.