Regionális együttműködés a világon (a gazdasági triász, a Kyotói konferencia és szerepe)

Összességében három regionális pólus fejlődött ki, ezt Gazdasági TRIÁSZ-nak nevezik.
Központjai: Japán, USA, Európa
E vezető országok (országcsoportok – EU) körül alakultak ki szorosabb együttműködési – politikai, gazdi, de kulturális-érzelmi is – zónák.
Hatása: a nemzeti keretek (XVIII-XIX sz.) kezdenek „feloldódni”.
a triász tagjai a reál értékek csaknem 80%-át kizárólag egymás között cserélik ki.
Problémák a Triász-on belül és között.

1. Amerika – Az USA domináns szerepe mára megkérdőjeleződött
2. Ázsia – Kína és India gyors fejlődésével Japán szerepe csökken(?)
3. Európa – a 25 tagország gazdi szintje annyira különböző, hogy az gátolja az integrációs folyamatot
   A politikai együttműködés elvei nem kidolgozottak (lásd Iraki háború), az USA-hoz való kapcsolat vitatott és nem azonos a különböző tagországoknál (pl. Anglia, Franciao.)
4. Afrika teljesen kikerült a fejlődés vonalából(?)
5. Együttműködés Kína, India, Brazília, Dél-Afrika között megkérdőjelezi a TRIÁSZ elméletet

Most zajlik az ENSZ által szervezett Konferencia a Kyotói Egyezmény jövőjéről. A Konferencia helyszíne Montreal, 180 ország képviselteti magát (a konferncia szervezetileg hasonlít a Millenniumi Fejlesztési Célok szervezetére).
A Kyotói Egyezményt 1997-ben fogadta el – 34 ország – a gázkibocsátást hivatott féken tartani 2012-es célévszámmal. Az USA nem támogatja az Egyezményt, Oroszo. Is csak később csatlakozott és kérdéses, hogy a kínai, indiai gazdasági növekedés felgyorsulása milyen kihatással lesz az Egyezményre.

Ez az Egyezmény is inkább európai nyomásra született meg és tükrözi, hogy az európai közvélemény érzékenyebb a humanitárius és környezetvédelmi problémák iránt mint a világ már részei.
A közvélemény szerepe ezekben a kérdésekben meghatározó. Ilyenek pl. a háború, az emberi jogok, a női egyenlőség, a gyermekek védelme, a tudatos környezetvédelem, az élelmiszer fogyasztás, stb. kérdései.