A tévedés – mint büntethetőséget kizáró ok- a Btk. felelősségi rendszerében a szándékos bűnösséget zárja ki. Ennek feltétele, hogy az elkövető tudata átfogja a bűncselekmény tárgyának és tárgyi oldalának lényeges ismérveit.

27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.(2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.
(3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.

A tévedésnek alapvetően két típusát különíti el a Btk:

• ténybeli tévedés: nem büntethetÅ‘ az illetÅ‘ olyan tény miatt, amelyrÅ‘l az elkövetéskor nem tudott. Lényeges, hogy a tévedés csak szándékosságot kizáró körülmény. Amennyiben ugyanis az elkövetÅ‘nek az elkövetés vonatkozásában gondatlanság áll fenn és a tévedése gondatlanságból ered, akkor a tévedés miatt felelÅ‘sségre lehet vonni.
  Legtipikusabb esete: személyben, tárgyban, indokban, okozati összefüggésben való tévedés. Egy része releváns, egy része nem. Okozati összefüggésben való tévedés: dolus generalis, amikor az okozati összefüggésben valaki téved, de ez lényegtelen. Mondjuk amiatt halt meg az illető, mert az elkövető lelőtte, majd elásta, mindenképpen halált okozásért vonják felelősségre.

• társadalomra veszélyességben való tévedés: csak akkor lehet az elkövetÅ‘ javára írni, ha alapos oka volt. A tévedésnek ez az esete szűkebb körben kerülhet értékelésre. Arról van szó, hogy erkölcsileg minél színezettebb egy büntetÅ‘jogi tilalom, annál kevésbé lehet arra hivatkozni, hogy tévedtem. (pl. gazdasági viszonyok, vagy egy hatósági téves tájékoztatás szerint jár el az elkövetÅ‘).

(Elvétés esetén az illető nincs tévedésben, arra irányítja a magatartását, akire akarja, ilyenkor az elkövető büntethető, sőt halmazati büntetést szabnak ki rá.)

Ad 1) A ténybeli tévedésen belül is 2 változatot különböztetünk meg:

1. a tényállási elemben való tévedés;
2. a ténykörülményben (a tényálláson kívüli körülményen) való tévedés.

Ad a) A tényállási elemben való tévedés azt jelenti, hogy az elkövető tudata nem fogja át az elkövetési magatartás kifejtésekor a cselekmény tárgyát vagy tárgyi oldalát jellemző valamely lényeges körülményt. Ez vonatkozhat mind az alapeseti, mind a minősített esetbeli tényállási elemekre egyaránt.( pl. az elkövető nem tudta, hogy az általa elkövetett emberölés sok ember életét veszélyeztette, csak az emberölés alapesetéért felel.)

Ad b) A tényálláson kívüli ténykörülményekben való tévedés akkor lehet jelentős, ha az közvetve a tényállási elemre vonatkozik. (pl. a színész abban a tudatban volt, hogy a neki átadott kellék-pisztoly csupán riasztópisztoly, holott az éles lőszert tartalmazott és megölte a színész társát )

Vannak azonban a tévedésnek olyan esetei is, amikor a tévedésnek nincs jogi relevanciája, vagyis az elékövető a tévedése ellenére ugyanúgy felel, mintha nem lett volna tévedés hatása alatt. Ilyenek:

• a személyben való tévedés (error in persona): az elkövetÅ‘ A-t akarja megölni, de a sötétben B-t tekinti A-nak és megöli;
• a tárgyban való tévedés (error in objecto): tárgyat cserél össze az elkövetÅ‘;
• okozatosságban való tévedés: más okfolyamattal hozza létre a szándékolt eredményt (pl. kútba dobja a sértettet azt gondolva, hogy a vízbe belefullad, de kiderült, hogy a kút kiszáradt és a koponyacsonttörés okozta a sértett halálát)

Eltérő esete az elvétés (abberratio ictus), amelyről akkor beszélünk, amikor a sérelem nem azon a személyen vagy tárgyon következett be, amelyre az elkövető eredeti szándéka irányult. (pl. egymás mellett állt A és B, az elkövető A-t akarta megölni, de a rossz célzás miatt B-t ölte meg)

A Btk. alapos okból való tévedésről beszél: erről akkor lehet szó, ha az elkövetőnek módjában állott volna a vonatkozó jogszabályokról tudomást szerezni, vagy pedig valamely pozitív ténykörülmény alapján vélte a magatartást veszélytelennek.

Alapos ok fennállás esetén úgy alakul az elkövető felelőssége:

a) ha a téves feltevés kialakulásában az elkövetőnek még a gondatlansága sem állapítható meg: felmentésének van helye;

b) ha a téves felfogása ( a társadalomra veszélyesség tekintetében ) a gondatlansága miatt felróható, vagyis kellő körültekintés és figyelem mellett megtudhatta volna, hogy a magatartás tilalmazott: gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt felel, feltéve, hogy a cselekmény gondatlanságból való elékövetését a törvény bünteti. (Pl. ha az elkövető abban a téves feltevésben van, hogy jogos védelmi helyzetben van – putatív-vélt jogos védelem – és mást megöl: gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vonható felelősségre.)

Ide tartozik még az error in iuris – jogban való tévedés, vagyis az az eset, amikor az elkövető a magatartásának a jogi megítélésében téved: ez a jogilag irreleváns tévedésekkel esik egy tekintet alá.