Normatan: az egy törvényhozói parancsot, vagy tilalmat tartalmazó büntetőjogszabály. Általános normaszerkezet: három elemből épülnek fel: hipotézis, diszpozíció, szankció.

Különös részi büntetőjogi norma eltérő az általános normaszerkezettől. Mindössze két eleme van: (itt összeolvad a hipotézis és a diszpozíció, ezért csak a diszpozíciót és a szankciót különítjük el).

A norma szerkezetében egyes elemek jellemzése:

Diszpozíció vonatkozásában négyfélét különböztetünk meg a büntetőjog területén:

1.) egyszerű diszpozíció: nem írja körül a büntetendő magatartást, vagy annak eredményét, csak megnevezi azt, a büntetőjogban nem túl gyakran alkalmazott megoldás, mert a garanciális követelményeknek nem igazán felel meg. Hogy mégis esetenként alkalmazásra került indokolja a cselekmény ismertsége, vagy lehetetlen az elkövetési magatartások pontos körülírása. (pl. emberölés tényállása: aki mást megöl.)

2.) leíró diszpozíció: ez felel meg leginkább a nullum crimen, nulla poena elveknek és a leggyakrabban alkalmazott a büntetőjogban. Pontosan körülírja a büntethetőség feltételeit. Ilyen pl. a lopás tényállása: aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa lopást követ el.

3.) hivatkozó vagy utaló diszpozíció: a rendeltetése az, hogy tömörítést tegyenek lehetővé a büntetőtörvényben, a felesleges ismétlődéseket el lehessen kerülni. Mindig másik büntetőjogszabályra utal az utaló diszpozíció. (pl. a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak)

4.) keret diszpozíció: sajátosságuk, hogy a tartalmukat alacsonyabb rendű jogszabályok, akár más jogág keretébe tartozó jogszabályok töltik ki. A kerettényállásos technikának már vannak kockázatai és felvetődik a kérdés, hogy a nullum crimen elveket nem sérti-e. Szükséges bizonyos területeken az alkalmazása mindezek ellenére. Azért szükséges, mert bizonyos területeken terjedelmi okokból lehetetlen a büntetőtörvényben szabályozása. (pl. közlekedési bűncselekménynek: aki a közúti közlekedés szabályinak a megszegésével másnak, vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. A keretet tartalommal a KRESZ és még más közúti közlekedésre vonatkozó szabályok töltik ki. A gazdasági bűncselekmények: milyen vagyonkezelői kötelezettségeket kell teljesíteni pl. kereskedelmi szabályok, stb. töltik ki tartalommal) Sajátos eset a tisztán blankettális diszpozíció: más jogágba tartozó jogszabályok megszegését nyilvánítja bűncselekménynek a büntető törvény. Minden esetben önmagában a megszegése a más jogágba tartozó szabálynak ne legyen bűncselekmény, hanem büntetőjogi többletelemet is tartalmazzon.

Szankciók, mint a norma másik eleme:

a szankcióknak alapvetően két típusát különítjük el:

• alternatív szankciók: van választási lehetőség (vagyis a különös részben nem csak egy büntetéssel fenyegeti az elkövetőt)
• választást nem tűrő szankciók: ilyenkor a törvény szerint választás nem engedő, ilyenkor csak egy büntetési nemet jelöl meg a különös rész.

A szankciórendszer másikféle felosztása: milyen feladatmegosztás érvényesül a jogalkotó és a jogalkalmazó között:

1.) abszolút határozott: a jogalkotó meghatározza a büntetés nemét és mértékét is. A jogalkalmazónak (bírónak) szűk a mérlegelési jogköre. A bíró csak megállapítja, hogy elkövették-e a bűncselekményt.

2.) abszolút határozatlan: a jogalkotó mind a büntetés nemének, mind a mértéknek meghatározását a jogalkalmazóra bízza. A gyakorlatban ebben a formában tisztán ez sem érvényesül.

3.) relatíve meghatározott: ez jellemző a magyar büntetőjogra. Ennek lényege, hogy a jogalkotó meghatározza a büntetés nemét és meghatározza mértékének alsó és felső határát (alkalmazás kereteit). A kereteken belül a jogalkalmazó mérlegelhet, a jogalkotó legfeljebb büntetéskiszabási szempontokkal orientálja a mérlegelést.

4.) relatíve határozatlan: a jogalkotó meghatározza a büntetés nemét és mértéknek vagy csak az alsó, vagy csak a felső határát. A magyar büntetőjog történeti fejlődésben: 43-as büntetőjogi javaslat volt ilyen .

A büntetőjog forrásai:

Jogforrás fogalma: maga a jogforrás utal egyrészt a jogalkotó tényezőre alanyi értelemben, utal a jogalkotás folyamatára és utal a jogalkotás eredményére tárgyi értelemben.

Arról van szó, hogy a jogalkotásra jogosult szerv meghatározott formában kifejezi az akaratát és azt megfelelően kihirdeti. Ezzel nyeri el jogforrási jellegét tárgyi értelemben.

Jogforrások:

• nullum crimen, nulla poena elvekből eredően: a büntetőjog területén jogforrási jellege elsősorban törvényeknek van. Kiemelkedő jelentőségű az alaptörvény, maga az alkotmány a büntető kódex mellett. Nullum crimen elvek alkotmányos rögzítése.

• A büntetőjogban a Népközt. Elnöki Tanácsa által hozott törvényerejű rendeletek is ide tartoznak. (ma már ilyen jogforrás nem születik, a még hatályban lévők jogforrásként kezelendőek a büntetőjog szempontjából).

• Bírói és a szokásjog szerepe: jogforrási jellege nincs jogi értelemben, azon okból kifolyólag, hogy a bíróság bűncselekménnyé nem nyilváníthat egy magatartást, büntetést nem állapíthat meg. Abban az értelemben (szociológiai értelemben) mégiscsak jogforrási jellege van, mert szociológiai megközelítésben jog az, ami a bírói gyakorlatban érvényesül. Jogi értelemben semmiképpen nem jogforrás. A Legfelsőbb Bíróság bizonyos döntései kötelezők az alsóbb bíróságokra nézve. Ezek a jogegységi határozat, a 97-es alkotmánymódosítás megelőzően az irányelvek és az elvi döntések (új ma már nem születik, de a hatályban lévők továbbra is kötelezők és alkalmazandók). Az iránymutatások jogértelmező tevékenység eredményei és nem jogalkotói tevékenység eredményei.

• Alkotmánybírósági határozatok szerepe: határozatai vonatkozásában kiemelést érdemel, hogy az AB határozat sem kriminalizálhat, vagyis jogforrási jellege nincs, de jelentősége nem vitatható. Ellát eleve előzetes normakontrollt. Ily módon befolyásolni tudja a jogalkotást, másfelől utólagos normakontroll keretében megsemmisíthet büntetőjogi rendelkezéseket is. Nem teheti meg az AB, hogy a megsemmisített rendelkezés helyére más rendelkezést nem helyezhet.

• Nemzetközi forrásai a büntetőjognak: vannak nemzetközi forrásai a büntetőjognak. 53/1993. AB határozat erre egyértelműen rámutatott: itt a Ius cogens nemzetközi jogról van szó, elsősorban a háborús és emberiség elleni bűncselekményekről van szó. Az alkotmánybíróság azt mondta ki ebben a határozatában, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyek a civilizált nemzetek ellen irányulnak. Az államok közössége nyilvánítja őket bűncselekménnyé, akár nemzetközi szerződésben, akár szokásjogi úton és ezek közvetlenül alkalmazandóak a belső jogban is. Ezeket a ius cogens nemzetközi bűncselekményeket közvetlenül kell alkalmazni. Vannak már elismert nemzetközi jogi forrásai is a magyar büntetőjognak.