Thaiföld történelme

A thaiok a 6. században kezdték el benépesíteni a területet, a 13. századra pedig a nyugati területek nagy része már uralmuk alatt volt, a következő 400 év hadakozással telt, keleten a kambodzsaiakkal, nyugaton a burmaiakkal. A területet soha nem gyarmatosították (bár a britek 1824-ben megpróbálták megvetni a lábukat a területen, ez azonban 1896-ban végleg befejeződött, mikor az angol francia egyezség garantálta Thaiföld függetlenségét – akkor még Sziám, 1949. május 11-ig). 1932-ben a monarchia már csak cím lesz és az ország létrehoz egy képviselői kormányt, általános szavazati joggal.

A kezdetek. Habár a területet a thai lakosság csak a 10. századtól népesítette be, azt már 500 000 évvel ezelőtt is lakták (például a Lampang-ember). A legtöbb ősi település maradványát Ban Chiang-ban fedezték fel. Ezen települések legalább 5600 évesek, és lakóik már ismerték a bronzművességet, valamint rizst termesztettek.

Ban Chiang; Nong Han, Udon Thani provincia, Thaiföld. 1966-ban fedezték fel a területet, vörös agyaga miatt nagy az érdeklődés. 1966-ban Steve Young, a Harvard egyetem antropológia szakos hallgatója élt a faluban és interjúkat készített a szakdolgozatához. Mikor ott sétálgatott egyszer egy ismerősével, az megbotlott és agyagedényekre esett, melyekről Young rögtön felismerte, hogy primitív kidolgozásúak és művészien elkészítettek. 1967-ben kezdték meg a hivatalos ásatásokat, melyek során csontvázakat és vele elásott bronz ajándékokat, illetve rizst, mely arra enged következtetni, hogy mezőgazdasággal foglalkozott a népesség. A kutatások arra engednek következtetni, hogy a tárgyak Kr.e. 2000 és Kr.u. 200 között kerültek a földbe.

A helyi hagyományok szerint az első független thai államot, a Sukhothai Királyságot (a hasonló nevű főváros a mai Thaiföld északi részén helyezkedett el) a 13. században alapították, amikor 1238-ban elszakadtak a Khmer Birodalomtól. Az ország fénykorát Ramkhanmhaeng király alatt élte (ő hozta létre a thai ábécét), de 1365-ös halála után a királyság gyorsan hanyatlásnak indult, és a szomszédos államok része lett. Ezek után megalakult az Ayutthaya Királyság, az első uralkodója, Ramathibodi király két legfontosabb intézkedése a buddhizmus államvallássá tétele, valamint egy új törvénykönyv bevezetése volt (mely a thai törvénykezés alapja volt egészen a 19. századig). Habár a portugálok már a 16. században meglátogatták a térséget, állandó kapcsolat a Nyugattal csak a 18. században létesült. Az ország folyamatos háborúskodásban állt a szomszédos burmaiakkal, akik 1767-ben a  fővárost is elfoglalták. A burmaiak felégették a területet, 400 év függetlenség után az ország nagy része elveszett. Taksin tábornok összefogta a megmaradt területeket, és 1769-ben új fővárossal (Thonburi) kikiáltotta magát királynak, majd 1782-ben meggyilkolták. Őt Chakri tábornok I. Ráma néven követte a trónon. Még ebben az évben megalapította új fővárosát Bangkok néven. Az 1790-es években a thai hadsereg legyőzte a burmaiakat, és kiűzte azt Sziámból. Sziám a britek 1826-os burmai győzelme után nyitott Európa felé. 1909-ben a britekkel kötött egyezmény értelmében kijelölték a mai határt Sziám és Brit Malájföld között.

1932-ben egy puccs következtében a királynak garantálni kellett az alkotmányt, ezzel véget vetve az abszolút monarchiának. Ezután a király lemondott trónjáról 10 éves unokaöccse javára. A második világháborúban 1941. december 8-án, nem sokkal a Pearl Harbor elleni japán légitámadást követően, Tokió követelte Thaiföldtől, hogy engedje át csapatait területén a Malajzia elleni hadjárathoz. Ezután Japán lerohanta az országot, majd december 21-én Thaiföld megengedte az áthaladást a japán csapatoknak. Japán 1945-ös kapitulációja után a franciák és angolok az országot legyőzött államként kezelték (ennek ellenére az Egyesült Államok jelentős támogatást nyújtott Thaiföldnek), súlyos szankciókat kényszerítettek rá, de nem szállták meg. Az 1960-as évektől 1987-ig kommunista gerillák harcoltak a központi kormány ellen, és bár komoly fenyegetést nem jelentettek, a lázadás csúcspontján 12 000 fegyveressel rendelkeztek.

1973-ban megkezdődött az ország demokratikus átalakulása a katonai diktatúrából, és egy rövid időszakot leszámítva (1991-1992-ben egy rövid ideig katonai kormányzat volt hatalmon) az ország demokratikus irányítás alatt állt. Ez megváltozott 2006. szeptember 19-én, amikor a hadsereg vértelen puccsban megdöntötte a miniszterelnök hatalmát. Eltörölték az alkotmányt, feloszlatták a parlamentet. Statáriumot (rögtönítélő eljárás, rögtönbíráskodás) hirdettek és a király egyik tanácsadóját tették meg miniszterelnöknek. Később írtak egy ideiglenes, rövidített alkotmányt, egy 250 fős törvényhozói bizottságot is kineveztek (melyet kritizálnak, mondván, hogy nem képviselik a szegény rétegeket). 2007. augusztus 24-én ezt az ideiglenes alkotmányt felváltotta egy állandó. A statáriumot 2007 januárjában visszavonták, 2007 decemberétől pedig, az új alkotmány miatt ismét demokratikus választásokra került sor. Ezt követően több politikai krízis következett, a miniszterelnökök és pártok sorra váltották egymást (botrányok, választási csalások).

Phuket

Egy déli provincia Thaiföldön, szomszédos területei Phang Nga és Krabi, azonban mivel Phuket egy sziget, nincs szárazföldi határa. Thaiföld legnagyobb szigete, a szárazföldhöz egy híddal kapcsolódik; a fő területektől nyugatra fekszik, az Andamán tenger mellett. A terület korábban híres volt a gazdag ón és gumi forrásairól; India és Kína közötti kereskedelmi utak középpontjában terült el, így rengeteg európai kereskedő megemlítette a területet a hajónaplókban. Manapság a turizmus az egyik legfontosabb bevételi forrás (jellemzően drágább a hely, mint Thaiföld többi része).

A terület neve malájból származik, és dombot jelent, korábban azonban földfoknak is nevezték (Thalang). A 17. században a hollandok, a britek, majd a franciák versengtek egymással a szigettel való kereskedésért, mely igen gazdag volt ónban. 1680-tól a franciák szereztek nagy befolyást a területen, a király 1685-ben kikiáltotta a francia ón monopóliumot a területen. 1688-ban azonban kitiltották a franciákat a sziámi lázadás következtében, egy évvel később megpróbálták visszaszerezni a területet, ez azonban nem sikerült.

Az 1688-as sziámi lázadás egy népszerű felfordulás volt az Ayutthaya Királyságban, mely Narai király és az ő idegen párti politikája ellen irányult. A mandarin Phetracha, a király katonai tanácsadója kihasználva az idős király betegségét először megölte keresztény utódjait, majd a misszionáriusok ellen indult. Végül elvette a király lányát, ezzel megszerezve a trónt. Kiűzte a francia katonai erőket a területről (egyik híres pont Bangkok ostroma, 1688-ban, négy hónapon át több tízezer sziámi ostromolta a franciákat). Ennek következtében Sziám minden szálat megszakított a nyugattal, egészen a 19. századig, mikor bizonyos fokig ezek újraéledtek.

A felkelés okai tehát Narai király erőteljes idegen párti politikája, a franciák segítése az ón kereskedelemben, illetve a katolicizmus beáramlása – a franciák meg akarták téríteni a királyt – és a nagy számú francia katona állomásozása. A buddhista klérus nem nézte jó szemmel az erősödő francia jezsuita hatást, illetve a korábbi hatalmak, a protestáns hollandok és britek sem rajongtak a helyzetért (illetve a tordesillasi szerződés megsértésének vették a dolgot).

A szerződést 1494. június 7-én írtak alá a spanyolországi Tordesillas városában, Spanyolország és Portugália között osztotta fel az Európán kívüli újonnan felfedezett területeket. A felosztás a Zöldfoki-szigetektől 370 mérföldre nyugatra fekvő délkör (nyugati hosszúság 48°) mentén történt: az ettől nyugatra eső területek a spanyolok, a keletre esők pedig a portugálok érdekszférájába kerültek. A szerződést, amely a többi európai hatalmat kizárta a felfedezésekből, VI. Sándor pápa is szentesítette.
2004-es indiai-óceáni földrengés miatt 2004. december 26-án Phuket és egyéb thaiföldi, illetve ázsiai területek nagy károkat szenvedtek. A tsunami, melyet a földrengés okozott romba döntött sok nagy népességű várost a nyugati parton, illetve a nagyobb ismertebb tengerparti szakaszokat is tönkretette. Több száz halott volt csak ebben a régióban (és több tízezer a szélesebb ázsiai régióban). 2005 februárjában a szállóhelyek ismét üzemeltek és lassan visszatért a turizmus is, a nagy helyrehozatali programok miatt ma már kevés nyoma látszik a tsunaminak és a turizmus is visszatért a korábbi szintre. 2006-ban elindítottak egy (az USA által készített) tsunami felderítő bóját is. Főbb turista látványosságok és ismert helyek: Patong part, Phi Phi szigetek és Similan szigetek.

Pattaya

Thaiföld öbölben fekszik, önmagát kormányzó terület. Évszázadokig csupán egy kis halászfalu volt, ez 1961-ben változott meg, mikor ide jöttek pihenni az amerikai katonák, akik a vietnámi háborúban harcoltak. Ettől kezdve Pattaya híres tengerparti üdülőhely lett és utazók százezreit vonzza magához. A halászházakat szállodák és bevásárlóközpontok váltották fel.
Pattaya része Jomtien, mely üdülőhelyként rendezkedett be, szállodák, és különféle szórakozási lehetőségek vannak, a tengerparti része is mindenféle vízi sportnak ad otthont. Nagy építkezési robbanás következett be a területen az utóbbi években, mind turisták, mind fővárosiak jönnek ide kikapcsolódni a város zajától és a szexturizmustól.

Damnoen Saduak. Úszó piac; Thaiföld jellegzetességei közé tartozik, nem messze fekszik Bangkoktól, azonban több városban is találhatunk kisebb piacokat (a legnagyobb elvesztette hitelességét pont a nagy turista látványossága miatt). 1866-ban IV. Rama király utasította az embereket egy csatorna ásására, melyben ma elhelyezkedik a piac; a körülötte levő föld rendkívül termékeny, sok gyümölcs termelésére alkalmas. Tradicionális hajók, házak veszik körbe a csatornát. Ilyen úszó piac található Pattayában is.

A tuk-tuk. A Thaiföldön mindenütt jelenlevő jármű a taxi szerepét tölti be. Nevét a hangról kapta, melyet a motor ad ki menet közben. Általában olyan sebességű, vagy lassabb, mint egy rendes taxi, ám néha a könnyebb kormányozhatósága miatt előnyre is szert tud tenni. A tuk-tuk tulajdonképpen egy motorizált riksa, melyet a turisták előszeretettel használnak. Csomagok nélkül nagyjából három ember képes rajta kényelmesen elférni. Az ár általában nagyon magas, ezért fontos az alkudozás, mellyel akár (ha az embernek jók a képességei és beszéli a nyelvet) a taxi ára alá is le lehet vinni az árat. Fontos, hogy azelőtt alkudozzon az ember, ha beszállt a tuk-tukba, utána kényelmetlen szituációkat hozhat ez létre. A vezetők általában az északkeleti mezőgazdasági területekről jönnek, és mivel nem kell semmiféle tréningen keresztülmenni, vannak akiknek még jogosítványuk sincs, sőt előfordulhat, hogy nem tudják hova akar menni az ember. A tuk-tuk nyitott, ezért Bangkokban nagyon szennyezés és balesetveszélyes, az újabb járműveket már igyekszenek kitiltani zajuk és szennyezésük miatt. A thaiföldiek sincsenek lenyűgözve a járműtől és ha nem lenne a turisták körében nagy népszerűsége, valószínűleg a tuk-tuk napjai meg lennének számlálva.