Guillermo del Toro
Talán mi sem bizonyítja jobban a közép-amerikaiak „hollywoodi uralmát”, hogy Guillermo del Toro következő filmje a Tolkien regényből készülő kétrészes „The Hobbit” (magyarul A Babó – Tolkien, a Gyűrűk Urát megelőző regénye) lesz. A filmtervről annyit kell tudni, hogy a jövő „monsterprodukciója” (több százmillió dolláros költségvetés), aminek rendezési joga Peter Jackson-tól, a Gyűrűk Ura rendezőjétől átkerült Del Toro-hoz. Ezt a döntést a producerek hozták, nem alaptalanul. A hollywoodi szisztéma az ilyen szuperprojekteknél úgy néz ki, hogy a tervhez egy financiálisan, és művészetileg is sikeres rendezőt keresnek, azaz befektetnek.
Rögös út vezetett ezen sikerhez a gyermeki fantáziával megáldott alkotó számára.
1964-ben született Guadalajara-ban. Nagyanyja szigorú vallásos nevelésben részesítette, ami stílusát alapvetően meghatározó életrajzi adat. Egyik vele készült interjúban számomra megdöbbentő történetet mondott el: gyerekkorában sokszor került egyfajta hallucinatív transzba miközben álmodott. Egyik ilyen visszatérő álma az volt, hogy miután lefeküdt, pontban éjfélkor megjelent az ágya mellett egy faun. Először a patáit, majd a kecskeszerű arcát pillantotta meg.
Ez az álom aztán később a Faun labirintusa című filmjében kelt életre.
Nagy hatással voltak rá a legendás Ördögűző című film maszkjai, ezért elhatározta hogy maszkmester lesz, amit aztán 10 éven keresztül űzött. Közben rövidfilmeket rendezett, és rengeteget tanult a filmkészítésről. Ekkor ismerkedik meg, és köt szoros barátságot Alfonso Cuarón rendezővel.
Első egészestés filmjét, a Cronos-t 1993-ban forgatta. Ez jelentette a belépőt Hollywood-ba.
A film rendkívül jó szakmai, és nézői visszajelzéseket kapott.
Immár első hollywoodi rendezése, a Mimic hatalmas kiábrándulást jelentett Del Toro-nak. A merev stúdiórendszerbe képtelen volt beilleszkedni. Kezét megkötötték a producerek, aminek az amúgy nem rossz film látta kárát.
A csalódás visszavezette hazájába. 2001-ben Spanyolországban forgatta következő, immár teljesen szerzői filmjét az El Espinazo del Diablo-t (Ördöggerinc), amivel ismét nagy sikert ért el. A film a polgárháborús Spanyolországban játszódik. Egy brutálisan meggyilkolt fiú szelleme visszatér, hogy megbosszulja gyilkosait. A fantázia és valóság mesterien vegyül egymással. Az alkotás folytatást kíván, a rendező viszont úgy dönt ad még egy esélyt Amerikának.
2002-ben elkészíti a Blade második részét (Penge 2). A forgatókönyv adott, a stílus viszont illeszkedik a rendezőhöz. A végeredmény egy igen látványos akciófilm, remek díszlettel és maszkokkal. A mestermű azonban még várat magára.
A pénzügyi sikerek révén végre elkezdhet nagy álmán dolgozni, a népszerű Hellboy képregény megfilmesítésén. Teljesen szabad kezet kap, még abba is belemennek a producerek, hogy Del Toro a főszerepre kedvenc színészét, Ron Perlman-t kérje fel, aki nem húzónév, tehát rosszat jelent a film marketingjének. Egy igazán eleven szuperhősfilm készül el, sok humorral, varázslatos speciális (nem számítógépes!) effektekkel.
2006-ban új filmje, az El Laberinto del fauno (A faun labirintusa) minden várakozást felülmúl. Három Oscar díj mellett további 65 elismerést kap. Az erősen személyes élményeken alapuló csodás mese ismét Spanyolországban, ezúttal a polgárháború utáni franco-i terrorban játszódik.
A kislány Ofelia édesanyjával, annak újdonsült vőlegényéhez a szadista Vidal kapitányhoz érkezik egy világtól elzárt távoli villába, ami haditámaszpontként szolgál. A lány egy varázslatos álomvilágba „menekül” a brutális terror elől, amit környezetében tapasztal.
A film végére már mi sem tudjuk mi a valóság és mi a fantázia. A két párhuzamosan futó cselekményszál tökéletesen fedi egymást, ami által nagyon érdekes kérdéskör tárul fel.
Remek színészek, Guillermo Navarro Oscar díjas képei, hihetetlen élethű maszkok és smink minden bizonnyal a világ legjobb fantasy filmjei közé emeli a Faun Labirintusát.
Del Toro az idén, 2008-ban Etyeken leforgatta a Hellboy második részét (Hellboy II – Az aranyhadsereg). Véleményem szerint sokkal jobb lett mint az első film. Izmosabb sztori, több humor, még több hajmeresztő látvány.
(Mindenképpen kiemelném a már említett Guillermo Navarro operatőrt, a rendező állandó alkotótársát.)
Pátzay Ádám