1963-ban született Mexikóvárosban. Karrierjét DJ-ként, illetve zeneszerzőként kezdte, közben film, és színházi tanulmányokat folytatott. Később a Televisa-hoz ment, ahol különféle produkciós munkákat végzett, majd megalapította saját cégét, a Zeta films-t. Elkezdett reklámokat írni és rendezni mexikói televízióknak (amiket majd első nagyjátékfilmjében használ fel betétekként).

Pár kisjátékfilm után eljött a debütáló egészestés ideje, azonban ide csak 37 évesen jutott el. Nem mintha ez negatívum volna, éppen ellenkezőleg. Kiforrott stílussal és formanyelvvel állt a feladat elé.
A nagyfilmhez forgatókönyvet keresett. Ekkor ismerkedik meg a zseniális Guillermo Arriaga forgatókönyvíróval, akinek apró történeteit egyetlen szkriptbe illeszti.
Az Amores Perros (Korcs Szerelmek) 2000-ben készül el, Los Angeles-től Cannes-ig tőle hangos a filmvilág. Több díj mellett megkapja a legjobb nem angol nyelvű Oscar jelölést.

A sztori Mexikóvárosban játszódik, ahol egy tragikus autóbaleset radikálisan megváltoztatja három ember életét.
Octavio, aki beleszeret bűnöző bátyja feleségébe Susana-ba, rájön hogy rotweilere, Kofi igazi „aranybánya”, mivel a kutyaviadalokon sorra megnyer minden „meccset”, ezáltal elég pénzt tud keresni, hogy Susana-val el tudjon költözni otthonról. Octavio bátyja hamar rájön mi is folyik körülötte. Nem is igazán Susana miatt aggódik, hisz rendszeresen megcsalja őt, hanem inkább a kutyán keresett nyereség izgatja.

El Chivo, a volt veterán gerilla, aki annak idején elhagyta családját, és egzisztenciáját, most az utcán él egy sereg kutyával. Egyik nap borzalmas balesetnek lesz szemtanúja. Az egyik autóroncsban megtalálja a sebesült Kofi-t, akit hazavisz, és meggyógyít. Bár a vérbeli harcieb rögvest megöli Chivo összes kutyáját, a férfi mégis megbocsát neki, és lassan kezdi belátni, hogy vissza kell térjen oda ahonnan jött, legalábbis új életet kell kezdjen.

A szupermodell Valeria összeköltözik a még nős férfival, Daniel-el. Egyik nap vásárolni indul, azonban egy kereszteződésben frontálisan összeütközik Octavio-val, aki az életére pályázó „üzlettársai” elől menekül.
Valeria élete megváltozik a baleset után. Egyre inkább labilis lesz érzelmileg. Munkát nem tud vállalni, ezért felfüggesztik szerződését. Betegesen kezd féltékenykedni Daniel miatt.
Kiskutyája, Richi egyik nap bemászik a padló alatti lyukba, ahol patkányok támadnak rá. A lány hisztérikusan próbálja kicsalogatni Richi-t, ám közben megerőlteti sérült lábát, amit így az orvosok már nem tudnak megmenteni, amputálni kell.

Három történet, három ember, egy tragédia ami összeköti, és örökre megváltoztatja őket. Iñárritu és forgatókönyvírója 3 filmben ezt ábrázolja, méghozzá természetesen időben nem lineárisan.
Az Amores Perros egyetlen „nyertese” El Chivo, akinek élete új értelmet nyer. A többiekkel ellentétben ő lentről kezdi, a totális agóniából, majd megtisztulva lép vissza az életbe, amit elhagyott. A többiek szenvedése viszont démoni. Életük egyre inkább a teljes káosz felé tart. Reménytelen, hamis (korcs) szerelmekben keresnek megnyugvást, ámbár közben állatias módon meghurcolják egymást, akárcsak a kutyák, akik mindhárom történetben szerepelnek mesteri szimbólumként. Azonban jelen esetben a ők példásabban viselkednek mint gazdáik.

A nagy siker után Hollywood kapui megnyílnak, így 2003-ban az Amores Perros-hoz hasonló stiláris és dramaturgiai filmnyelvvel elkészül a 21 Grams (21 Gramm).
A stáb szinte ugyanaz mint az előző filmnél. Rodrigo Prieto flexibilis kameramunkája, érzékeny közelképei, Gustavo Santaolalla minimalista gitártémái filmzeneként.

A különbség csupán a helyszínben van. Ezúttal Amerikában játszódó sztori főhősei egy súlyos beteg matematikus (Sean Penn), akinek szívátültetésre van szüksége, egy anya (Naomi Watts), aki egy tragikus karambolban elveszti két kislányát és férjét, ezért drogfüggőségbe és alkoholizmusba menekül, illetve egy megtért volt bűnöző (Benicio Del Toro), aki egyik este véletlenül elüt egy apát, és annak két gyermekét.
Miután Christina családja meghal, férje, Michael szívét Paul kapja meg, aki megszállottként kezd el nyomozni donorja után. Miután megtalálja az özvegyet, szerelmbe esnek egymás iránt. Azonban a nő bánata bosszúvá érik, és ketten elhatározzák, hogy megölik a gyilkos Jack-et.

A film az Amores Perros amerikanizált változatának is tekinthető, azonban kevésbé érzékeny és hiteles. A környezethez igazodva immár klasszikus thriller kliséket is használ, ami sokszor nem tesz jót neki, viszont ezt a fajta absztrakt pillangó-hatást olyan elevenen mutatja be, ahogy eddig egy film se tette ezelőtt. Nem is tudjuk, mekkora hatással van egyetlen akár apró esemény mások életére. A filmben fontos szerepet kap egyfajta moralitásjáték is. Mi a bűn? Mi a bosszú? Miként enyhül az elvesztettek hiánya? Mennyi az élet súlya?
Azt mondják 21 grammot veszítünk a testtömegünkből amikor meghalunk. Mennyi fér bele ebbe a 21 grammba? Mennyi vész el? Mennyit nyerünk?

2006-ban Arriaga forgatókönyvéből új filmet készít a rendező. Egy olyan mesterművet, ami számomra a világ egyik legjobb filmje. Természetesen ezt sokan vélik így. A Babel (Bábel) elnyeri Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjat, hollywood-ban Iñárritu besöpri a legjobb rendezőnek járó Oscar jelölést, ami példátlan, hisz mexikói rendező ilyet még soha nem nyert. Gustavo Santaolalla filmzenéje Oscar-t kap.

A trilógia befejező része ismét három sztorit ölel fel. Ezúttal nemzetközi színtéren.
Egy lövés dördül el valahol Marokkóban, fiatal pásztorgyerekek játszanak az újonnan szerzett puskával.
Richard (Brad Pitt) és Susan (Cate Blanchett), a gyermekük elvesztése után egymástól elidegenedett házaspár Marokkóba utazik, hogy újrakezdjék életüket. Buszos kirándulásra indulnak a sivatagban, amikor Susan-t hirtelen puskalövés éri.

A házaspár kér gyermekére San Diego-ban egy mexikói dada vigyáz, akinek el kéne mennie fia esküvőjére, ám nem tudja hova tenni a gyerekeket, így tehát illegálisan magával viszi őket a mexikói menyegzőre. A visszaúton azonban megállítják őket a határnál. Az autót vezető Santiago, a dada, Amelia unokaöccse igencsak ittas, és amikor a határőrök észreveszik hogy Amelia jogtalanul vitte át a határon a két amerikai gyermeket, úgy dönt hogy menekülésbe kezd. Kirakja Amelia-t a két kisgyerekkel a sivatag közepén víz és élelem nélkül.

A süket japán lány Chieko, édesanyja halála után méginkább magára marad a világban. Úgy érzi édesapja nem törődik vele, az emberek pedig úgy tekintenek rá mint torzszülöttre. Kétségbeesetten vágyik arra hogy szeressék, ezért minden útjába kerülő férfival kikezd, azonban csupán csalódás éri. Helyzete egyre rosszabbra fordul, az öngyilkosság szélére kerül, amit egykoron anyja meg is tett. Nyomozók tűnnek fel, akik kikérdezik Chieko-t egy állítólagos puska felől, amit vadász édesapja egy marokkói férfinek adományozott. A fegyverrel gyilkosság történt. A lány őrült vonzalmat kezd el érezni az egyik rendőr iránt.

Eközben a marokkói rendőrség megtalálja a „kis bűnösöket”. Brutális módszerekkel sarokba szorítják őket, majd tűzpárbaj alakul ki. A tragédia elkerülhetetlen.
Richard és a sérült Susan elkeseredett harcot folytat az idővel. A mentőhelikopter nem akar megérkezni. Az amerikai hatóságok terrortámadásra gyanakodnak.

Így áll össze ez a csontig hatoló dráma, melyben az emberek nem értik egymást. Egymás kultúráját, nyelvét, ideológiáit. A film minden egyes képkockája a végletekig hiperrealista és őszinte. A képi világ harmonikusan siklik az időben és térben széttördelt történet mellett. Dokumentarista kézikamera, nyílt, tiszta érzelmeket feltáró premier plánok, amiket a zseniális színészek arcáról leolvas.
A szupersztár Brad Pitt pályája legnagyobb alakítását hozza. Végre egyszer jólfésült image-ével ellentétes karaktert bíztak rá. Az Oscar díjas Cate Blanchett remekel. A rengeteg amatőrszínész, pedig egészen bámulatos. Köszönhetik ezt Iñárritu színészvezetési képességeinek (olyan emberekből hoz ki drámai alakítást, akikkel csak tolmács segítségével tudott kommunikálni, és persze életükben nem láttak kamerát)

(Ami még mindenképp említendő, az a helyszínek valós, nem hazug bemutatása. Marokkó, USA, Mexikó, Japán. Néha mintha nem is játékfilmet néznénk, annyira hiteles.)

Több ódát nem akarok zengeni. Ha a kedves olvasó megtekinti a filmet szavakkal nehezen leírható, borzongató élményben lesz része

Iñárritu a tiszta, őszinte emberi kapcsolatok rendezője. Arriaga-val közösen forgatott három filmjének egy központi eszmeisége van. Mégpedig a szülők és gyermekeik kapcsolata, amit eddig méltánytalanul elhanyagolt a filmművészet. A kérdéskörnek szentelt három alkotás kitöltötte ezt az űrt. Egy hasonló elbeszélőtechnikával mesélt negyedik már motivációs problémákhoz vezetne.

(Ami egészen biztosan nem is fog elkészülni, hisz Arriaga és Iñárritu a Babel forgatása után összevesztek egymással. Az író, a rendező sikerét inkább magának könyvelte el. Szerinte az ő történetei nélkül Iñárritu nem tudott volna így befutni, ezért az idén saját filmet rendezett „The burning plain” néven. Az előzetes kritikák szerint a fent említett zavarok átlagossá tették a filmet, továbbá a rendezés is gyengére sikerült. Iñárritu is a saját útját járja tovább. 2009-re elsőként saját forgatókönyvéből készül majd el a „Biutiful” című filmje, Javier Bardem-el a főszerepben)

• Alfonso Cuarón
• Guillermo del Toro

Pátzay Ádám