A szofisták (Protagórasz, Gorgiász) és Szókratész

Általános bevezető

  • A görög filozófia virágkorának tekinthető a Kre. 6. és 5. század.
  • Ekkor kelt életre és formálódott világnézetté a filozófiai gondolkodás.
  • A gr. és a nyugati filozófia minden irányzatának itt a gyökere, itt vannak az elődei.
  • Nem túlzás kijelenteni: nincs a későbbi filozófiában felvetett problémák között egy sem, amelyet ne gondoltak volna el már ebben a korban, amely ne jutott volna el, ha nem is a megoldásig, de legalább a megfogalmazásig és megvitatásig.
  • Számos rendszer alakult ki, sok ellentmondás volt közöttük, így szükségessé vált, hogy ellenőrizzék, összehasonlítsák ezeket a rendszereket.
  • Kialakult az általános kétely az ember megismerési képességéhez, itt kezdődött a szofisták tevékenysége.
  • Figyelembe kell venni a történelmi, politikai, társ.-i változásokat is. (PL.: Perzsák elleni háború megnyerése Kre. 500-449. Athénban jólét alakult ki, a vezető rétegben igény volt a magasabb műveltségre.  Egyre nagyobb jelentősége lett a nyilvános szónoklatnak. Aki karriert akart csinálni, annak felkészült politikusnak és szónoknak kellett lenni. -> Ezt a szükségletet elégítették ki a szofisták.)
  • A gr. „ szophisztai ” szó jelentése: „ a bölcsesség tanítói ”. A szofisták vándor-tanítóként járták a városokat, oktatómunkát végeztek fizetés ellenében. Fő terület volt a szónoklás. Tulajdonképpen gyakorlati emberek voltak a szofisták.
  • A szofisták felfogása: objektív megismerés lehetetlen.

Protagórasz és Gorgiász

  • A szofisták sohasem alkottak összefüggő iskolát, egymástól külön éltek és működtek
  • Legjelentékenyebb szofista PROTAGORASZ (Kre. 480-410) volt.
  • Az elsők közt volt akik azt tanították, hogyan tudja meggyőzően képviselni a saját ügyét az állampolgár a perekben és a politikában. ->  hírnév, pénz.
  • Legismertebb mondása: „ Minden dolognak mértéke az ember, a létezőnek is, amint vannak, a nem létezhetőknek is, amint nincsenek.” A következőket mondja ezzel: nincs abszolút igazság, csak relatív /nincs objektív igazság, csak szubjektív / nem az ember a mérték, hanem a mindenkori egyes ember
  • Hérakleitoszra hivatkozott.
  • Protagórasz szkepszise a vallásra is kiterjedt.
    Az istenekről azt nem tudjuk, hogy léteznek, sem azt, hogy nem léteznek; az igazság kiderítéséhez a dolog túl bonyolult, életünk pedig túl rövid.”
  • Istenséggel vádolták és száműzték Athénból.
  • GORGIÁSZ , Protagorasz kórtársa
  • Írása: „ A nem létről avagy a természetről”
  • Ebben bizonyítja, hogy : egyáltalán semmi sem létezik, másodszor, ha vmi mégis létezne, az nem lenne megismerhető és harmadszor: ha megismerhető lenne is vmi, az a megismerés nem lenne közölhető.
  • 109 évet élt teljes szellemi frissességben.

A szofisztika jelentősége

  • A természetről teljes mértékben az emberre irányították a filozófia érdeklődését.
  • Ők tették először a gondolkodás tárgyává a gondolkodást.
  • Racionális vizsgálat alá tették az etikai értéket, hogy az etika tudományosan tárgyalható és filozófiai rendszerbe építhető legyen.
  • Stilisztikával és retorikával foglakoztak, hozzájárultak a nyelvtudományok és a grammatika fejlődéséhez.
  • E nélkül elképzelhetetlen az attikai filozófia virágkora.

IV. SZÓKRATÉSZ

Élete:

  • Kre. 470-ben Athénban született.
  • Kőfaragó és bábaasszony fia volt. Családját elhanyagolta a tanításai miatt.
  • Hadjáratokban vett részt, vitézségével tűnt ki.
  • Nap mint nap járta Athén utcáit szegényes öltözékben. Tanításáért nem fogadott el pénzt, tanítványaitól táplálékot kapott. A beszélgetés módszerével tanított. Addig beszélgetett, amíg beszélgetőtársa el nem ismerte, hogy nincs tudása.
  • Athén politikai helyzete: demokratikus alkotmánya volt; a lakók fele jogokkal nem rendelkező rabszolgákból állt.
  • Pártviszály volt: arisztokratapártiak <- -> demokratapártiak.
  • Szókratészt az arisztokratapárt hangadójának tartották, de az aktív politikában nem vett részt.
  • Peloponészoszi háború (Kre. 431-404) -> Athén kapitulált; a demokrácia mégis felülkerekedett -> Szókratész sorsa megpecsételődött.
  • Istentelenség koholt vádjával bíróság elé állították.
  • Bátor védőbeszéde Platon tolmácsolásában maradt ránk.
  • Halálra ítélték -> méregpohár kiivása. Nem volt hajlandó kegyelmet kérni, elutasította a neki felkínált szökési kísérletet. 70 évesen nem látta értelmét, hogy számüzetésbe menjen.
  • Halálát megrendítően adja elő Platón a Phaidónban.
  • Írásos művet nem hagyott hátra.

Szókratész tanítása:

  • Ő kérdezett a tanulótól. A bábamesterséghez hasonlította a módszert.
  • Érdeklődése az emberre összpontosult.
  • „ Tudom, hogy semmit sem tudok” – híres mondása.
  • A delphói jóshely a legbölcsebb görögként jellemezte.
  • Úgy érezte, hogy egy benső hang szólítja, amit damonionnak=isteninek nevezett.
  • Mélyen vallásos volt. Az embereket meg kell tanítani az igazi erényre.
  • Az erényt a tudással kötötte össze.
  • Tanításával azt a célt szerette volna elérni, hogy az emberek nézzenek magukba, tartsanak önvizsgálatot.
  • Ismerd meg önmagad! Ezzel a régi görög mondással fordult az emberekehez.
  • Mindig az előtte álló, valóságos személyhez szólt, nem a megfoghatatlan tömeghez. Egy nevelő volt, akit az emberszeretete, az emberbe vetett hite késztetett a nevelésre.
  • Platón A Lakomában ír Szókratész lebilincselő szónoklatairól.
  • Mártírhalála hasonlatos Krisztus és a korai kereszténység mártírok halálára.