Regionális együttműködés: az arab országok

Az Arab Liga: 1945-ben alakult, 22 tagországa van, az „arab nemzet” egyetlen közös szervezete.
Legfőbb döntéshozó szerve a Tanács, mely évente kétszer az állam és kormányfők konferenciáján ülésezek. A döntéseket egyhangúan hozzák. (EU mintára). A szakminiszterekből álló tanács(ok) közül a katonai és a gazdasági a legfontosabb.
A Liga fő célja a politikai együttműködés (Izrael), közös álláspontok kialakítása. Ez többé kevésbé sikeres, a belső ellentmondások általában erősebbek az összetartó erőknél.
1976-ban a Palesztin Felszabadítási Front elismerése mint tagállam, és a palesztin nép egyetlen és jogos képviselője megerősítette a PFF helyzetét.
1978 az egyiptomi-izraeli békeszerződés miatt Egyiptomot kizárják (csak 1990-ben lép vissza), ez mutatja, hogy az „arab nemzeti egység” törékenységét
Az 1990-es Irak-Kuvait és az utána következő első iraki háború szintén teljesen megosztotta a Liga tagországait – Egyiptom, Szíria és Marokkó csapatokat is küld Szaúd-Arábiába.
A mostani háborúban egységesebb az Liga álláspontja –
A Liga gazdasági és kulturális területeken ösztönző szerepet tölt be – ez kevésbé főcél és intézményesített, de sikeresebb.
14 tagországa 2007-re „szabad piaci” régiót tervez kialakítani. A Liga ebben fontos szerepet játszik.
OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Contries), alapítva 1960-ban Bagdadban, az iráni sah javaslatára. Az OPEC egy igazi „kartell” a termelők kezében.
Célja a petróleum árának stabilizálása a termelő államok együttműködésén keresztül.
Tagok: Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Venezuela és később csatlakozott Algéria, Líbia, Nigéria, Indonézia, Katar és az Egyesült Arab Köztársaság.
Eredetileg a fejlett országok óriás cégei tulajdonában volt a petróleum kitermelés és így az ár meghatározása is. A háború utáni évek államosítási hullámával az OPEC országok is saját kezükbe vették a petróleum forrásokat.
A világ tartalékok 75%-át, míg a jelenlegi termelés 40%-át adják.
1973-ban a Kippuri háború elítélése következtében nyúlnak először az ár fegyverhez – 4-szeresre emelik az árakat és bojkottálják az Izraelt támogató országokat.
Az 1979-es újabb áremelés után (iráni vallási hatalom átvétel), az OPEC országok egy 700M $-os likviditás többlettel rendelkeznek az 1980-as évek elejére.
1986 a baril (hordónkénti ár) ára 15$-ra esik vissza, mexikói északi-tengeri és a szovjet termelés felfutása miatt. 1998-ban 10$-ra esik vissza.
A fejlett országok szerint az árnak 12-22$ között kellene mozogniuk. Jelenleg 55-60$ között vannak.
Az OPEC az ármeghatározásnál nyíltan politikai hatalom szerepét mutatja – míg sok alap-és nyersanyagár burkoltan, de ugyancsak az erősebb partner érdekei szerint alakul ki.
Az Iszlám Konferencia Szervezete, (OIC- Organization if Islamic Countries) 1969-ben alakult Marokkóban válaszul a jeruzsálemi Al-Aksza mecset felgyújtására.
56 tagországa van, célja a muzulmán országok közötti politikai, gazdasági, kulturális stb. szolidaritás és együttműködés kialakítása.
Fellépnek a jelenlegi muzulmán ellenes hangulat ellen, a tagországokban próbálják a demokrácia és a modernitás értékeit összehangolni az iszlám hagyományokkal.