Az angol nyelv a germán nyelvek északi ágába tartozó nyelv. Az angol nyelv napjaink legelterjedtebb nyelve, világszerte több száz millióan beszélik. Az angol nyelvterülethez tartozó országok gazdasági és tudományos eredményeinek köszönhetően, mára az angol a kereskedelem, a technikai és tudományos információközlés leggyakrabban használt nyelve, s az angol nyelv lett gyakorlatilag az internet „hivatalos nyelve” is.

Az angol nyelv írott változata olyan látszólagos nyelvi egységet sugall, amely a valóságban legfeljebb az oktatás és a tömegkommunikáció terén figyelhető meg. A kevésbé fontosaktól eltekintve az angol nyelvnek két fő változata különböztethető meg:

Az angol nyelv jellemzői

Az angol nyelv hangtani jellemzői közé tartozik többek között a hangok, különösen a kettőshangzók (diftongusok) gazdagsága, a szó- és mondathangsúlyozásban az úgynevezett egyenletes nyomaték. A kiejtés és a helyesírás között gyakran jelentős eltérés van az angolban. Az angol nyelv szókészletét két részre lehet bontani. Az elsőbe tartoznak az ősi germán elemek, a korai latin és északi germán jövevényszavak, valamint francia eredetű szavak. A másodikba az 1500-as években átvett francia tudós latin és görög szavak sorolhatók, melyekhez csak kisebb mértékben társultak más jövevényszavak (spanyol, német, olasz).

Az angol nyelv története

A mai angol nyelv az 5. században alakult ki a brit szigeteken. A kelta nyelvet az angol, a szász és a fríz hódítóké váltotta fel. A 9. századtól az óangol nyelv Anglia irodalmi nyelvévé vált. Az 1066 utáni normann hódítás következtében jelentős változások álltak be az angol nyelvben: a francia nyelv hivatalossá tétele jelentős változásokhoz vezetett a szókészletben. A francia nyelv 14. század végi eltűnése után a London környéki nyelvjárás vált az irodalmi nyelvvé Angliában, melyet a könyvnyomtatás formált véglegessé és terjesztett el.

Kapcsolódó oldalak: Francia nyelv Német nyelv Olasz nyelv Spanyol nyelv >>
Vissza az oktatás főoldalra: Oktatás >>