Az első világháború előtti helyzet:

a kontinens nyugati felén a határok nagyjából kialakultak – kivéve Elzász, Nizza, Írország
stabil a pénzügyi rendszer, az arany-deviza rendszer
a papírpénz szabadon átváltható aranyra és vissza, ez stabil árfolyamokat (~100 éven át) biztosít a külkereskedelem számára

de 1914-re már csak 15%-nyi arany fedezete van a forgalomban lévő papírpénz mennyiségnek
a ciklikus túltermelési válságok rendszeresek – az árak esnek, a termelés csökken a munkanélküliség nő, bank és tőzsdei válságok, vállalati összeomlások, felvásárlások
kialakulnak a finanszírozás modern formái: értékpapír kibocsátás, a vállalati formák közül az Rt-ék válnak uralkodóvá, monopóliumok, kartellek alakulnak illetve megszületnek az első, a versenyt védő törvények
a fél-perifériás országok külföldi kötvényeit a fejlett országok középrétege vásárolja fel – korrupciós botrányok – Panama
zajlik a második ipari forradalom – kémia, elektromos ipar, közutak az autóforgalomnak – Németország válik Európa tudományos központjává
Közép-Európa mezgaz exportáló
„kereskedelmi háború” kezdete, erős protekcionizmus, a belső piac védelme az exportálók ellen és gyarmati piacok keresése > eladni a legnehezebb
a politikai és szociális helyzet feszültségei miatt munkáspártok és szakszervezetek szervezkednek részben forradalmi, részben reformista szándékokkal.
ebben az időszakban alakulnak ki a szövetkezetek is: mezgaz, kereskedelem, és a bank szektorban
az angolszász országokban megszületnek a feminista mozgalmak is
az állam is (főleg Németországban, Bismarck) igyekszik kialakítania a szegény rétegeket védő intézményeket: nyugdíj, betegség, baleset biztosítás,(TB már 1890-től) munkaidő szabályozása
Németországban az állam szerepét ezért pozitívabban ítélik meg mint másutt – paritásos rendszer mint az ENSZ Munkaügyi Szervezetében az ILO-ban
a közgazdasági elméletek két szélsőség között rekedtek: a forradalmi marxizmus és a néo-klasszikus optimizmus, mely tagadja a válságok létét és nem vesz tudomást a szegénységről sem
A néo-merkantilista utolérő országok – főleg Németország – helyet követelnek maguknak a gyarmattartó országok között
A belső feszültségek és az országok közötti feszültségek megteremtik a háború kitörésének feltételeit