1944 Å‘szén a szovjet hadsereg harcai nyomán Magyarország fokozatosan hadszíntérré vált, ezzel együtt pedig ismét megszállt országgá. A csapatok szeptember 23-án érték el az ország délkeleti határait. Három utánfront jött, négy nagy szakaszban foglalták vissza az országot a náci Németországtól (mert bár megszállás lett, bizonyos szempontból tekinthetÅ‘ az egész felszabadításnak is, a Vörös Hadsereg felszabadítottak az országot a náciktól, a nyilasoktól; pl. a budapesti gettóban élÅ‘ zsidók ennek köszönhetÅ‘en megmenekültek a haláltól). A Tiszántúli hadművelet volt az elsÅ‘, megemlítendÅ‘ a debreceni páncélos csata, mely Kurszk után a legnagyobb volt (1944.10.19.). Duna-Tisza köze, budapesti hadműveletek (az ukrán front zárja a gyűrűt a fÅ‘város körül, karácsony elÅ‘tt) – lehetÅ‘ség lett volna Budapestet nyílt várossá nyilvánítani (ilyen volt Róma, Párizs, Kolozsvár), mely engedélyezte volna az áthaladás lehetÅ‘ségét, és nincsen áldozat, Hitler azonban ezt nem engedi. BudapestbÅ‘l erÅ‘d lett, sok civil és katonai áldozat van – ezekbÅ‘l is látszik, hogy Magyarország és Budapest stratégiai pont voltak a németeknek, Bécset védte Budapest, Németország védelmi zónája volt Magyarország (9 hónapon keresztül tartott átverekednie magát itt a csapatoknak, holott Franciaországot pár nap alatt lerohanták – a magyarországi hadműveletek 1944. szeptemberétÅ‘l 1945. áprilisáig tartanak). Pest január 18-án, Buda február 13-án lett elfoglalva. És végül a Dunántúl elfoglalása (Balatoni ütközet, tavaszi ébredés). Mindeközben persze a vonalak ide-oda mozognak, egy várost akár többször is elfoglalnak.

A szovjet távirati iroda 1945. április 4-én jelenti be a felszabadítást, ekkor már befejezték. Ebből hivatalos ünnep lesz. Fontos megjegyezni, hogy más országoknak a nemzeti ünnep vagy az volt, mikor megalkották a kormányt, vagy a világháború végét ünnepelték. Ez jelenti Magyarország passzivitását is, nem vett részt sorsának alakításában. Az ünnep rövid története: 1945-ben bevezetik ezeket az ünnepeket, a felszabadulás ünnepét, majd nemzeti ünnep lesz, 1950-től és 1951-től a március 15-i ünnepet eltörlik, csak a diákoknak lesz szünnap, de amúgy nem munkaszüneti nap (ezt 1990-ben visszacseréli Németh Miklós kormánya).

Nemzeti méretű antináci mozgalom nem tud kibontakozni Magyarországon, több okból sem: az ország geopolitikai helyzete, Hitlernek nagyon fontos ez a terep, a védelmi vonalak miatt, a politikai mozgástér így beszűkül; míg a románoknak szeptember 23-án sikerül kiválniuk, addig a magyarok október 15-én sikertelenül próbálkoznak, Hortynak nem sikerül (geostratégia, óriási fordulást kellett volna tenni, az ellenség barát kellett volna legyen és fordítva, illetve a katonai vezetőknek kellett volna politikusként viselkedni). Október 11-én Horty fegyverszüneti egyezményt is kötne, mely azonban a 15-16-i nyilas hatalomátvétel miatt sohasem érvényesül, az államszervezet széthullik. A Horty-féle békedelegáció új törvényhozó, végrehajtó hatalmat akart volna, melyet még a szovjetek is támogattak.

Ahol a front átvonult, ott népi, nemzeti bizottságok jöttek létre sorra, 5-7 tagú kis csoportok, melyek a közigazgatási feladatokat látták el, újraindították az életet, újszülötteket anyakönyveztették és a halottakat eltemették, élelemellátással foglalkoztak (a fővárosban ez pl. nagy gond volt). Ezt ellátták eleinte, a lentről építkező demokrácia jól indult, de a kormány elvette a feladataikat és a több párt erősen rányomta a bélyegét ezekre a kezdeményezésekre.

1944. december 2-án Szegeden létrejön a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF), melynek tagjai a MKP (kis taglétszámú, de nagy befolyású), a szociáldemokrata párt (SZDP), a nemzeti parasztpárt (NPP), a független kisgazdapárt (mely a földműveseket és a polgárokat is egybe akarta gyűjteni; FKGP), a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a szakszervezetek is részt vettek ezen. December 14-én összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottság (elnöke Vásáry István), majd 1944. december 15 és 20 között tartanak ideiglenes nemzetgyűlési választásokat, Debrecenben (ezt Sztálin is támogatja – mivel bekerülhetnek olyanok, a választások útján, akik amúgy nem). Ezek még nem szabad választások, nincsenek meg hozzá elemi feltételek, nincs szavazócédula, ősgyűlés szerűen megy az egész, 1849 hagyománya alapján. Máshol ilyen választások sincsenek, általában az antináci párt magához ragadta a hatalmat. December 21-én ült össze, Sztálin születésnapján ez a gyűlés, 230 tagja volt, egykamarás. A kommunisták és szövetségesei 64,9%-ot értek el, abszolút többséget szereztek (ezt azonban még ők is soknak és aránytalannak tartották, így fokozatosan tolták el az arányokat, az MKP csak 39% körül kapott, de szövetségeseivel így is bőven megvolt a többség). A budapestiek 108-an, a dunántúliak 160-an csatlakoztak ehhez (összesen 498 fő), így bár az MKP-nak csak 33%-a volt, mégis szövetségeseivel együtt megvolt a kétharmados többsége (67,26%).

1944. december 24-én megalakult a csonka parlament, mely döntéseket hozott, holott ezt nem tehette volna, teljes parlament csak 1945. szeptember 6-án alakult. A kormánynak ezidő alatt széles felhatalmazása volt, olyan dolgokat csinált, mely amúgy a parlament feladata lett volna. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány személyi összetétele nem fedte a politikai viszonyokat. Már rögtön abszolút többséget szerzett a baloldal, ezen belül a kommunista párt, így 1945-ben Rákosiék elkezdték a kommunista erők beépítését a kormányba (bár ekkor még csak egyéb pártok kommunisták felé húzódó tagjait helyezték előtérbe). A kormány 1944. december 28-án hadat üzen Németországnak, ezzel befejezetté vált Magyarország csatlakozása az antifasiszta hatalmakhoz, megnyílt az út a fegyverszünet megkötése felé.

1945. január 20-án került sor Moszkvában (fontos, hogy szövetséges részről Vorosilov írta alá ezt az egyezményt, nem a nyugatiak), a fegyverszüneti egyezmény aláírására. A magyarok egy napot kaptak az ellenvetések felsorolására (míg előtte a csehszlovákok és a jugoszlávok lehetőséget kaptak, hogy érvényesítsék érdekeiket – a szerbek a végleges határok elismerését és a háborús bűnösök kiadását kérték, a csehszlovákok pedig többmindent, melyek közül többet elutasítottak a szövetséges hatalmak, pl. hogy minden szerződés legyen semmis a két ország között – mely a földreformok miatt lett volna fontos -, az első bécsi döntést azonban érvénytelenítették és jóvátétellel is tartoztak a magyarok nekik, holott háború és hadüzenet sem volt az ország ellen). A magyar csapatokat az 1937. decemberi 31-i határok mögé kellett visszavonni, rendelkezett a fasiszta maradványok felszámolásáról, a jóvátételről (300 millió dollár, melyből 200 ment a szovjeteknek, 100 pedig a csehszlovákoknak és a jugoszlávoknak; ezeket ipari termékekben kellett 6 év alatt kifizetni), illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a SZEB felállításáról, mely szabályozza és végrehajtja a béketárgyalásokat (elnöke Vorosilov lett, a szovjeteké volt a döntő szó).

A SZEB igen széles hatókörrel rendelkezett, irányította a külpolitikát is, a kormány hatókörét is korlátozta, nem csak az ország szuverenitását. A fegyverszüneti egyezményt magyar részről Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János honvédelmi miniszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár írták alá. A fegyverszünet aláírása után kezdtek neki az államszervezet kiépítéséhez.

Egyik fontos teendő volt a demokratikus hadsereg megszervezése. 1945. január 20-án toborzási felhívást adnak ki (megbeszélik, hogy ez nem sorozás, hanem sürgős toborzás, mégis a döntés meghozatala után 10 nappal, január 30-án kerül csak ki a felhívás, mely február 8-ig tartana, ezalatt az idő alatt erőteljes a propaganda; láthatunk tehát egy beépített féket a toborzásba magába, ennek az a következménye, hogy a magyarok csak két hadosztályt, az I.-t és a VI.-at tudják felállítani, illetve április 13-án és 24-én kerül erre csak sor – ennek következtében csak hátországi teendőket képesek ellátni, saját felszabadításukban nem vesznek részt, ez erősíti az ország vesztes státuszát és a Magyarország Hitler utolsó csatlósa megbélyegzést).