Gondatlanság (Btk. 14.§) „Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.”

Az első fordulatot nevezzük tudatos gondatlanságnak (luxuria), a másodikat hanyagságnak (negligencia).

a.)    A tudatos gondatlanság. A tudatos gondatlanság elhatárolása az eshetőleges szándéktól azért rendkívül fontos, mert a szándékos bűncselekmény általában büntetendő, míg a gondatlan csak kivételesen, külön törvényi rendelkezés alapján. Ha pedig az adott bűncselekmény szándékos és gondatlan változata egyaránt büntetendő, a gondatlan elkövetés mindig enyhébb felelősségre vonást eredményez. A tudatos gondatlanságot tehát az eshetőleges szándéktól kell elhatárolni. A tudatos gondatlanságnak is van tudati eleme és akarati-érzelmi eleme egyaránt.

(i)  A tudati oldal. A tudatos gondatlanság tudati oldala elvileg ugyanaz, mint az eshetőleges szándék esetében: a tények ismerete, vagyis a cselekmény következményeinek előre látása (kifejezetten benne is van a törvényszövegben: „előre látja magatartásának lehetséges következményeit”, bár itt a törvény a magatartás lehetséges következményeiről beszél). Az előrelátás mértékére általában az jellemző, hogy az elkövető a következmények beállásával mint reális lehetőséggel számolt. (Egyes vélemények szerint tudatos gondatlanság esetében az előrelátás általános, absztrakt jellegű, míg az eshetőleges szándék esetében ez konkrét, kifejezetten az adott körülményre vonatkozó előrelátás.)

(ii)  Az akarati-érzelmi oldal. Általában azonban elmondható, hogy a tudatos gondatlanság és az eshetőleges szándék elhatárolása az akarati-érzelmi oldal alapján oldható meg. A tudatos gondatlanság esetén az akarati-érzelmi oldal a következmények elmaradásában való könnyelmű bizakodás. Az elkövető a cselekménye következményeit nem kívánja, azokba nem nyugszik bele, hanem – bár könnyelműen, de – bízott azok elmaradásában. Vagyis az elkövetőnek a következményekhez való érzelmi viszonyulása negatív. Kérdés, hogy miként lehet eldönteni, hogy az elkövető belenyugodott –e a következményekbe, avagy bízott azok elmaradásában. E tekintetben az egyik vizsgálandó körülmény: a káros következmény bekövetkezésének valószínűsége. Ha nagyobb volt annak a valószínűsége, hogy a káros következmény be fog következni, mint annak a valószínűsége, hogy az el fog maradni, az eshetőleges szándék megállapítása lehet indokolt. Ellenkező esetben viszont megállapítható a könnyelmű bizakodás. Másrészt általában a külső körülményekből, az elkövető viselkedéséből lehet következtetést levonni: azt kell vizsgálni, hogy az elkövető mit tett a következmények elhárítása érdekében, mire alapozta a következmények elmaradásával kapcsolatos bizakodását. Ha a bizakodása valamely létező, konkrét körülményen alapult, pl. az elkövető saját képessége, szaktudása, ügyessége vagy esetleg valamilyen létező külső körülmény, a gondatlanság állapítható meg. Ha pedig a cselekvő személy bizakodása teljesen megalapozott volt, még ez sem állapítható meg.

(limitált veszélyeztetési szándékkal párosuló luxuria)

b.) A hanyagság. A hanyagság a gondatlanság enyhébb, s egyben tipikus alakzata. Lényeges különbség az előző bűnösségi alakzatokhoz képest, hogy a hanyagságnak nincs az előző alakzatokhoz hasonló tudati oldala, vagyis az elkövető a tényeket nem ismeri, a magatartása következményeit nem látja előre (a törvény szerint a (magatartása) „következmények lehetőségét azért nem látja előre”). Ha a tettének a következményeit nem látja előre, magától értetődően az érzelmi viszonyulásnak is hiányoznia kell, tehát nincs akarati-érzelmi oldal sem. Akkor miben áll az elkövető bűnössége? Abban, hogy a tudati oldal – bár nem az előrelátás, de – az előrelátás lehetősége jellemzi: az elkövető előre láthatta volna magatartása következményeit, ha a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést tanúsítja. Vagyis az adott esetben elvárható lett volna az elkövetőtől, hogy előre lássa a következményeket.

Mikor mondhatjuk azt, hogy ez elvárható lett volna?

Akkor, ha egyrészt az elkövető köteles volt valamilyen magatartás teljesítésére (gondossági kötelesség), másrészt képes is volt a magatartás kifejtésére (gondosságra való képesség). Ugyanis az olyan káros eredményt, amelyet az elkövető nem látott előre, csak úgy lehet neki felróni, ha azt mondjuk, hogy az elkövető valamilyen kötelességet mulasztott, nevezetesen az objektív gondossági kötelességét nem teljesítette. Azt, hogy a gondossági kötelesség körében milyen magatartást kell tanúsítani, gyakran írott vagy megszilárdult íratlan szabályok tartalmazzák (ilyenkor beszélhetünk un. szabályozott gondossági kötelességről). Ilyenek pl. a különböző foglalkozási szabályok, munkavédelmi szabályok, a KRESZ rendelkezései. Más esetekben a mindennapi élettapasztalat mondja meg a gondossági kötelesség határait (un. magánéletbeli gondossági kötelesség). A gondossági kötelesség objektív jellegű, ami azt jelenti, hogy azonos szituációban mindenkit azonos gondossági kötelesség terhel.

A gondosságra való képesség a hanyagság szubjektív ismérve. Amennyiben valaki az adott esetben nem volt képes a kellő gondosság tanúsítására, pl. a képességeinek hiánya miatt, vagy személyes körülményei miatt, nem vonható felelősségre. (pl. vezetés közben enyhe szívrohamot kap, és balesetet okoz, de korábban nem volt a szívével probléma: hiányzik az előrelátás.) Abban az esetben azonban, ha tudta, hogy nem képes az adott esetben a kellő gondosság tanúsítására, ennek ellenére mégis vállalkozik a cselekményre, felelősségre vonható. (pl. a közlekedési baleset okozója nem hivatkozhat arra, hogy ő még kezdő járművezető, vagy hogy elaludt a volánnál.)

A hanyagság miatti felelősség általában a bekövetkezett eredményig terjed. Kivételesen azonban csupán addig a pontig, amit az elkövető előreláthatott. (pl. a szülő figyelmetlensége folytán a kisgyermek olyan mennyiségű alkoholt fogyaszt, amely a gyermek életkorát figyelembe véve tipikusan egy tíz napig tartó betegséget szokott okozni. A kisgyermek azonban egy – a szülő által korábban nem ismert – szervezeti rendellenessége folytán meghalt. Ilyen esetben a szülő gondatlansága a halálos eredményt nem fogta át, csupán a súlyos testi sértést, mert eddig a pontig láthatta előre a cselekmény következményeit, vagyis gondatlan súlyos testi sértésért fog felelni.)