A legrégibb gejzír, mely ismert volt az európaiak számára a Haukadalur völgyben található, és 1294-ig nyúlik vissza. Ezek működése a környező földrengésektől és tektonikai mozgásoktól függ. A 16. században egy gejzír állítólag olyan hevesen tört ki, hogy a közelben levő település beleremegett. A Geysir kitörései manapság egyre ritkábbak, általában földrengések élesztik fel alvó állapotából, ilyen volt egy 1896-os rengés, majd 1910-es, mely napi több kitörést okozott, akár 60 méterre is kilőtte a vizet, egy órán keresztül. Azonban 1916-ra a korábbi fél órás kitörések is abbamaradtak. 1935-ben megpróbálták feléleszteni a gejzírt, lyukat ástak le hozzá, mely elősegítette az aktivitást, azonban ez később megint eltömődött. 1981-ben ismét megpróbálták feléleszteni, ezúttal szappanozást is bevetettek, ezzel amikor akarták, elő tudtak idézni, akár 70 méter magas kitöréseket is. 2000-ben egy újabb földrengés beindította ismét a Geysirt, de 2003-ra már alábbhagyott a működése.

Reykjanes-félsziget

Izland délnyugati részénél található, közel a fővároshoz, egy félsziget, melynek felszíne alatt aktív vulkánrendszer található, lávamezőkkel. A területnek nagy a geotermális aktivitása is. Bár az óceán barátságtalanul viharos, a táj meg fekete és kopár, a Kék Lagúna mégis feldobja a tájat. Ez a népszerű fürdőhely, egy igen meleg tavacska, melynek a kovamoszatok festik meg a színét, vize pedig 30-40 fok körül van. Érdekes kontrasztban van a fekete háttérrel. A gomolygó gőzben az embereket még a havas esőt hozó felhők sem zavarják.

Itt találkozik az eurázsiai és észak-amerikai tektonikus lemez is, melyek folyamatosan távolodnak egymástól, és ezt itt egy kisebb szakadék, árok érzékletesen mutatja is. A kb. 18 méter széles és 6 méter mély árkon egy híd feszül, mely mutatja, hogy Izland egyik fele geológiai értelemben Amerikához, a másik pedig Európához tartozik és a két lemez lassan de biztosan távolodik egymásról.