Az ENSZ pénzügyi szervezetei (a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF és Világbank)

Az ENSZ pénzügyi szervezetei

Világbank (World Bank) és IMF (International Monetary Fund)

– mind a két szervezetet komoly kritikák érik, látványos utcai tüntetésekkel, stb. a fejlődő országokban és az alternatív civilszervezetek részéről

A két szervezet a Bretton Woods-i (új nemzetközi gazdaságirend kidolgozására szrvezték a konferenciát) pénzügyi rendszer alapintézménye volt. Ennek lényege, hogy az arany alapú pénz rendszert a $ alapú rendszer váltotta fel.
A Keynes által javasolt pénzrendszer célja a nemzetközi stabilitás kialakítása, a két háború közötti kereskedelmi és leértékelési háborúk elkerülése volt.
A két szervezet egészen más szerepet tölt be mint a már eddig tanulmányozott ENSZ szervezetek.
Döntéseiket a leggazdagabb országok képviselői hozzák, az USA túlsúlya vitathatatlan – már a megalakulása óta
Világbank: USA – 16%
Japán – 8%
Németo, Franciao, Anglia – 4-4%
Az IMF-nél a döntéseket az országok gazdasági súlya alapján hozzák – a befizetett tagdíjak, a kvóták szerint – de törekszenek az egyetértésre, a finanszírozás az alábbiak szerint áll össze: USA – 18%, Németo, Franciao, Anglia, Japán – 5-5%. Válsághelyzetekben plusz felajánlásokkal is élnek.
A szervezetek megalakulásakor, a háború után a fő cél a kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet kialakítása és fenntartása volt.
Kerülni kellett a fizetési mérleg tartós hiányát és az eladósodási spirál kialakulását. Az árfolyam stabilitás és a külkereskedelem fejlődése is a fő célok között volt.
1971/76 után, a Bretton Woods-i rendszer felbomlásával a két szervezet szerepe jelentősen meg növekedett.
Az árfolyamok lebegtetett rendszere (1971-től a valuták ára a piac törvényei szerint alakult) és az eladósodás felhalmozása állandó beavatkozásra készteti mind két szervezetet, de kizárólag a fejlődő országokban, melyeknek finanszírozási igényük van!!!!

Mind a két szervezet közvetlenül a kormánnyal vagy annak valamelyik szervezetével szerződik, ezért a finanszírozás állami garancia mellett történik.

A Világbank: (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank)

Elnökét az amerikaiak adják: jelenleg a volt hadügyminiszter Paul Wolfowitz, aki Wolfensohn-t követi.
Wolfensohn két periódusban volt elnök és sokat javított a Világbank megítélésén. A szegénység, az eladósodás és az éles fejlődésbeli különbségek ellen lépett fel.
Eredeti feladata az volt, hogy segítsen Európa háború utáni újjáépítésében
A Világbank egy fejlesztési bank, amely mindig konkrét projekteket finanszíroz, hosszú távú, kedvezményes hitelekkel. Indokolt esetben rendkívül alacsony kamatú hiteleket is kínál.
Céljai:
a szegénység elleni küzdelem
a gazdi növekedés elősegítése
a magán szektor erősítése, ezért a PPP, public-private partnership projektek támogatása.
az oktatás, a HIV és más szegénységhez kötött betegségek és a korrupció ellenes fellépés
krónikus eladósodás és a legszegényebb országok tartozásának elengedése
Mivel e kitűzött és deklarált célok elérésében nem nagyon haladt előre ezért kritizálják majdnem annyira mint az IMF-et.

Az IMF:

Elnöke mindig európai, de az alelnök már amerikai
Fő területe a tagországok általános gazdaságpolitikájának vizsgálata, véleményezése és finanszírozási igény esetén befolyásolása, annak érdekében, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását biztosítsa. Kizárólag akkor nyújt hitelt az eladósodott országoknak, ha azok gazdasági rendszerük átalakításában követik az IMF előírásait, eleget tesznek a feltételeknek
Ezt hívják strukturális reformnak, melynek lényege, hogy az adott ország konkrét helyzetétől függetlenül, általános megszorító gazdaság politikát vezessenek be. (költségvetési megszorítások, magas, vonzó kamatláb, privatizáció, liberális pénzpiaci politika) – az eladósodás megállítása jegyében.
Ennek természetesen a szociális kiadások látják kárát – ezért olyan népszerűtlen az IMF.
Ugyanakkor a magán bankok csak akkor hajlandók finanszírozni egy eladósodott országot, ha az már aláírta a megállapodását az IMF-el. Ezért az IMF jelentősége nagyobb mint a konkrét finanszírozási forrásai.
Mivel az IMF-től félévente lehet lehívni a kölcsönt összegét, ezért a megállapodás teljes ideje alatt ellenőrzése alatt tartja a szerződés betartását. Ezt hívják „ Conditionality”-nek.
A legsúlyosabb gazdasági helyzetben lévő országok általában nem képesek eleget tenni az IMF követeléseinek
A konkrét finanszírozási igénytől függetlenül is az IMF évente-félévente készít ország tanulmányt, melyre a kormányok nagyon odafigyelnek.
A fizetési mérlegek is az IMF statisztikai harmonizációja mellett készülnek, de a konvertibilitás kritériumait is az IMF adja meg.
A kritikák súlya alatt az IMF az utóbbi 5-8 évben nagyobb hangsúlyt fektet a szegénység csökkentésére, a szociális háló fejlesztésére, és a legszegényebb országok adósság elengedésére. (33M$)
Másik fontos területe az IMF-nek az akut pénzügyi válságok kezelése – ázsiai 1997, mexikói 1998, orosz 1995, argentin 2003, stb.
Mivel ezek a válságok az egész világ pénzügyi egyensúlyát veszélyeztetik, az IMF-től azt várják, hogy megelőző gazdaság politikai javaslatokat dolgozzon ki.
Mivel ezeket a válságokat NEM tudta elkerülni egyre több klasszikus közgazdász – Soros, Stiglitz, Krugman stb is kritikusan nézi az IMF működését – és ezzel az amerikai kormány befolyását a szervezetre.
Az IMF Magyarországi javaslatai:
Az IMF-delegáció Budapesten a költségvetési politikát bírálja (2005 szept.)
a delegáció közleményt adott ki, eszerint az állami kiadások nagymértékű csökkentése szükséges, hogy így megteremtsék a tervezett adócsökkentés feltételeit.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) világgazdasági jelentésében Magyarországnak a nyugdíj-, az egészségügyi rendszer és az oktatás reformját javasolja.
Az IMF fél éves világgazdasági jelentésében megállapítja, lassul a gazdi növekedés a múlt év közepe óta, aminek az okai: a lassúbb nyugat-európai növekedés exportot érintő hatása, a regionális valuták felértékelődése és a hazai keresletnek bekövetkezett lassulása.
Vagyis az export, (részben a felértékelés, tehát a spekuláció miatt) és a belső fogyasztás csökkenése > a klasszikus keynesi fizetőképes kereslet hiánya
A Világbank és az IMF rendkívül ellentmondásos szerepet töltenek be a nemzetközi gazdasági/politikai kapcsolatrendszerben