Dél-indiai kereszténység
Liturgia és önazonosság a dél-indiai Tamás-keresztények egyházaiban. Ókeleti egyházak, kopt, etióp, örmény, szír és indiai (Malabár-parti kereszténység). A Krisztus utáni első századokban már voltak keresztények és mindmáig vegyes vallási környezetben élnek. Az ókeleti kereszténység második legnépesebb tagja a Malabár-praton élő, Kerala államban levő szír rítusú Tamás-keresztények (6 millió ember). Számos kisebb, nagyobb egyházra oszlanak. Ezek vagy Rómához, vagy a szír-káld, vagy az antiókhiai pátriárkához tartoznak, vagy önállóak. Van ortodox, katolikus és protestáns is. Van káldeus, vagyis keleti szír és jakobita, vagy nyugati szír rítust követő.
A Tamás keresztényeket az indiai kultúra és a keresztény hagyomány sajátos viszonya határozza meg. Tamás apostol Kr. u. 52-ben érkezett ide, miután az északi Taxilában megtérítette a helyi királyt (Gondopharész). Majd 72-ben Madrász mellett szenvedett vértanúságot. 200 körül keletkezhetett egy szír nyelvű Tamás cselekedetei könyv, az egyházatyám már a 3-4. században Tamást tartották India térítőjének. A vallás terjedését megkönnyítette, hogy India nyitott volt a változásra ekkoriban, zsidó térítők már voltak errefele, és a kereskedelmi kapcsolatok is könnyítették a dolgot. A korai egyházról nem sokat tudni (hogy kapcsolatban volt-e már akkor a káldeus egyházzal, vagy önálló volt). Mindenki mást mond, a nyugati szírek szerint pont az antiókhiai és jeruzsálemi egyházzal álltak kapcsolatban, ennek bizonyítása szerintük, hogy a 4. században az antiókhiai pátriárka 400 embert küldött oda, de a malankara ortodox álláspont szerint ezek mezopotámiai áttért zsidók voltak (belőlük lettek a knánája csoport tagjai, akik csak egymás között házasodnak). Mások azt mondják, hogy a szír egyház már kezdetben szétvált (káldeus, Edessza központtal és Antiókhia központú Rómához tartozó részre). Ezek kezdetben szoros kapcsolatban álltak (a nyugati görögös volt, a másik inkább sémi). A független malankara ortodoxok azonban tagadják, hogy a nyugati szírek hatása Indiári is kiterjedt volna (szerintük a keleti szír kapcsolat is csak a 7. században keletkezett). A portugálok a 16. században keleti szír rítusú káldeus juriszdikció alá tartozó nesztoriánus keresztényeket találtak itt.
Ez mennyire volt eretnek, nem tudni, az antiókhiaiak szerint a nesztorianizmus visszaszorítására keletkezett az újabb nyugati kapcsolat, mások szerint ez a fogalom ott egyszerűen a keleti szír nyelvet jelentette. Nem tudni, a portugálok minden nem latint elégettek. A nesztoriánus hagyományok megőrzésére a szíro-malabár katolikusok közül vált ki a Káldeus Szír Egyház, melynek ma két része van, a nesztoriánus pátriárkához hű Kelet Egyháza és a Tricsuri Független Egyház. A portugálok a goai portugál püspök fennhatósága alá helyezték az egyházat. A latinizációt erőszakosan hajtják végre (ellenszenv). 1653-ban Mar Thoma arkhdiakónus vezetésével megtagadják az engedelmességet. Nyugati szírektől hívnak püspököt, hogy felszentelje őket és meglegyen a folytonosság, a katolikusok kitagadják őket, egy részüket visszatérítik (ha elismerik a függetlenséget, akkor nem szakadnak el Rómától, de a portugál uralomnak vége). Ezután békésen élnek a katolikusokkal, a nyugatiakkal nem tisztázott a viszony.
18-19. században az angol befolyás miatt szabad út nyílik az anglikán misszionáriusok előtt. Malajálam nyelvű Újszövetséget csinálnak és nyomtatnak, örömmel fogadják őket. Egy idő után mélyreható reformokat akarnak, feszültség keletkezik, 1836-ban teljesen visszautasítják az anglikánokat (az indiai metropolita kiközösítés terhe mellett tiltja meg az érintkezést). 1879-ben önálló anglikán püspökséget szerveznek meg. A metropolita minden reformot elutasított, ennek eredménye lett, hogy újabb protestáns felekezetek szakadtak el, 1889-ben önállósult a Mar Thoma Egyház (Malankara Mar Thoma Szír Egyház); olyan őkeleti egyház, mely különleges hangsúlyt fektet a Bibliára. Nyugati szír a liturgia, fontos nekik a térítés és misszió. 1961-ben ebből is egy dogmatika és liturgia tekintetében radikális protestáns csoport vál ki (India Szent Tamás Evangéliumi Egyháza).
Négy nagy csoportra válnak szét: szíro-malabár katolikus (latinizált, keleti szír rítus; ez a legnagyobb, sokáig külföldi misszionárius püspök irányította), orthodox (nyugati szír rítus, többé kevésbé Antiókhiától függő), anglikán és marthomita.
A szíro-malabárok folyamatosan függetlenednek, 1887-ben XIII. Leó különválasztja a malabár és latin rítust, két vikáriátusa lett ennek. 1896-ban a külföldi püspököket három indiai váltja fel, 1923-ban Ernákulum érsekség lesz (megvan a hierarchia). Ezidőben a független ortodox egyházban 1876-ban III. Péter antiókhiai pátriárka elismerteti a fennhatóságát, hét püspökségre osztja, ez újabb szakadást eredményez: az antiókhiai vezetés mellett létrejön egy katholikosz párti független malankara orthodox egyház. Ez pereskedést hozott a templomok felett, bár egy időre megegyeztek, ma is viszály van, csorbítja a tekintélyüket az ortodoxoknak. A malankarák felvették Rómával a kapcsolatot 1926-ban, mert a szíro-malabárok egyre nagyobb függetlenséget kaptak, a válasz késett, Mar Philoxenosz meghalt, a malankarák kettészakadtak, egy részük Mar Ivanios vezetésével Rómához csatlakoztak (az indiai katolicizmuson belül megjelenik a nyugati szír liturgia).
Hat jelentősebb Tamás-keresztény egyház van Indiában. Szíro-Malabár Katolikus egyház (3 millió), malankara orthodox egyház (1,5 millió), Malankara Mar Thoma Szír Egyház (600ezer), Szíro-Malankara Katolikus Egyház (200ezer), Dél-Indiai Egyházhoz tartozó anglikán szír keresztények (200ezer), Malankara Orthodox Szír Egyház – Kelet Katholikátusa és a Malankara Jakobita Szír Egyház egymás között nem tudni mennyi hívő.
Szír liturgia és latinizáció
A portugál felfedezés következtében a latinok ezt eretneknek nyilvánították és megpróbálták ráerőltetni saját szokásaikat a térségre, azonban a portugál hatás nem volt olyan erős minden helyen. A Tamás-keresztények 100 évig sikeresen küzdöttek a hódító spanyolok ellen, azonban 1600-ban a püspök nélkül maradt egyházat a goai portugál érsek hatásköre alá vonták. Nem tisztelték a hagyományokat, a szír nyelv is eretnekgyanús volt. Megreformálták a malabár egyházat. Latin normákat terjesztettek ki egyházfegyelem ter*én is (nőtlen papot ismertek csak el pl.). A gyanús könyveket is elégették. Megmaradt a szír nyelv, de ráhúzták a katolikus latin szokásokat, kijavították az eukarisztia hibás elemeit is, egy hibrid egyház jött létre. A nyelvbe beleraktak latin szavakat, amik megfeleltek a tanoknak, homousiost például, meg a monofizita gyanús elemeket kicserélték, a grammatikát sem hagyták, a passzív szerkezetet aktívra cserélték. Két szín alatt helyett egy szín alatti áldozás lett, hétköznap rövidebb latin misét adtak, a kovászos kenyér helyett kovásztalan és a kézbeáldozást is eltörölték, kőoltárokat állítottak.
Változtattak a hórákon is, megrövidítették azokat; a keleti szír karácsonyi rítust eltörölték, helyette a latin három mise, ami ismeretlen volt. A böjti fegyelmet a latinhoz szabják. A naptárt is átrendezték sajátjukra. A szír teológiai könyveket elégették, kicserélték, az épületeket hazai mintára húzták fel.
Az újkori indiai kereszténység – Kelet és Nyugat között
Malabárok; szíro-malabár egyház az egyetlen eredménye ennek az elhangzott dolgoknak, keleti szír, de latinizált, manapság igyekszenek delatinizálni (katolikus malabárok). Nagy kettősségen megy át a terület, a korábban elhúzódó régi hierarchia kialakítása és a nyelv miatt sokan tértek át az ortodox malabár hitre. Manapság vannak, akik megtartanák a latint, mások szívesen hangsúlyoznák szír identitásukat. Megjelenésében a templom teljesen nyugatias, szentképekkel, stb, eltér pl. a recitáló felolvasás.
Az énekanyag átadása szóbeli hagyományozás, mindenki énekel. A liturgia egy nagy drámai folyamat. Latin hatás, hogy az unitus malankarák miséje rövidebb, mint a több órás ortodox mise. De a misekánon nem rövidült, nem szenvedett károsodást. A malankarák közös vonása a nyugati szír liturgia, melyhez mindenkinél más-más járul hozzá, a protestáns, vagy latin hatás, vagy a nyelv kiemelt szerepe.
Inkulturáció és keresztény identitás. Az előbbiek egymás közti felekezetek identitását különbözteti meg, de fontos, hogy megvan az itteni emberekben egy indiai öntudat is, de el is távolodnak a muszlim és hindu vallásoktól. Ez egyrészt az indiai szír kereszténység, liturgia, másrészt az egész indiai kultúrába való beágyazottság. A portugálok előtt együttélés van, de nincs szinkretizmus, ezután elkezdik elidegeníteni a keresztényeket a hinduktól, muzulmánoktól, pogányoknak nevezik. A Tamás-keresztényeket sem társadalmi rang, sem öltözködés nem különíti el másoktól. Pl.: cipőt le kell venni a templomban, a kasztrendszerhez igazodnak, a hagyomány szerint a Tamás papi kasztúakat térített meg, tehát ezek is brahmanák, lenézik az alacsonyabb kasztból áttért társaikat. A szokásokat, ünnepeket ismerik, a hinduk a keresztény szentekhez is imádkozhatnak. Tehát jól elkülönítették magukat már kétezer éve, az inkulturáció az újonnan megtérteknél sokkal látványosabb.
Hasonló írások: