A magyar büntetőjog fejlődése:

XVIII. század, 1787: meglehetősen hányatott sorsú uralkodó, II. József 1787-ben Mo-n is hatályba lépteti a Sanctió Criminalis Josephina, amely rendkívül érdekes jogalkotási termék. Ez akkor még óriási újdonság, II. József deklarálja ebben a jogegyenlőséget. Mon- partikuláris jogok vannak, a Josephina hatályon kívül helyezi a partikuláris jogokat és egységes jogot kíván az ország egész területére.

Lényeges, hogy deklarálja a nullum crimen elveket és eltörli a halálbüntetést!

A szabadságvesztés lett a fő büntetési nem.

1790-ben II. József valamennyi rendeletét visszavonta, köztük a Josephinát is.

A magyar jogfejlődésben jelentős az első magyar büntető törvényjavaslat 1795-ös büntető törvényjavaslat. Amely a korban egy meglehetősen haladó szemléletű javaslat.

1790-es ogy volt az, amely bizottságot küldött ki a büntető törvény kidolgozására és a javaslat lényege, hogy klasszikus elveket követett volna. Átfogó szabályozás lett volna az egész országra, de ekkor még bizonyos rendi különbségek fennmaradtak volna.

Lényeges, hogy a szankciórendszer középpontjában a közmunkán eltöltendő szabadságvesztés állt, ami nem azonos a mai értelemben vettel.

Majd a második magyar büntető törvény javaslat 1827-es javaslat. A javaslat telve van reakcionárius eszmékkel. Széles körben alkalmazta volna a halálbüntetést, a testfenyítő büntetéseket és a becstelenítő büntetéseket. Ebből a javaslatból sem lett törvény. Ezt követően jutottunk el oda, hogy a következő megszülessen:

1843-as büntető törvényjavaslat: 1840-ben az ogy bizottságot küldött ki három javaslat kidolgozására. A bizottságnak három albizottsága volt: anyagi, eljárási, börtönügyi albizottságok. Az anyagit Deák Ferenc vezette. El is készült a három javaslat. Azért lett javaslat, mert az anyagi jogi javaslat és az eljárásjogi már a főrendi táblán megbukott. Az anyagi jogi ellen a legtöbb megfogalmazott kifogás a halálbüntetés eltörlése miatt volt, az eljárási törvény ellen pedig a legfőbb ok volt, hogy esküdtbíráskodást akart bevezetni. A börtönügyi javaslatot elfogadta mind a két tábla, de ebben az időszakban a törvénnyé váláshoz szükség lett volna uralkodói szentesítésre, ami elmaradt. A vita, hogy a börtönügy közös ügy, vagy magyar ügy. Ennek anyagi oka volt. A börtönügyi javaslat ún. magánelzárásos rendszert kívánta érvényesíteni, ami arra épül, hogy az elkövetőnek teljes egészében elkülöníti egymástól, ami új börtönök építését vonta volna maga után.

A 1843-as anyagi jogi javaslat: általános és különös részre tagolódott volna: a bűncselekményeknek két kategóriáját különböztette meg: bűntettek és kihágások.

A szankciórendszere a halálbüntetést nem ismerte, a szabadságvesztés volt a központi büntetés. Érdekessége a kódexnek (azóta sem volt ilyen), hogy relatíve határozatlan szankciórendszert kívánt érvényesíteni, tehát a büntetéstételeknek csak a felső határát rögzítette az alsót, nem az a bíróra volt bízva. Az enyhítő és a súlyosbító körülményeket tételesen akarta felsorolni.

A magyar jogfejlődés további állomásai:

A 43-as javaslat nem válik törvénnyé, az 1803 és 1852-es osztrák büntető törvénykönyvek alkalmazandók Mo-n, 1861-ben az ITSZ visszaállítja a régi magyar jog uralmát.

1867-ben megtörténik a kiegyezés és ez ad lehetőséget arra, hogy megszülessen az

1878. évi V. törvénycikk a Csemegi-kódex (első magyar büntetőjogi kódex).

Büntető kódexről akkor beszélünk, ha egy jogszabály rendszerezve tartalmazza a büntetőjog tételes anyagát. A nevét Csemegi Károlyról kapta. Ő Arad megyében ügyvédként praktizált, majd igazságügyi államtitkár volt és ismert volt, mint közíró. Államtitkári időszakához kötődik a kódex kidolgozása. Érdekessége a dolognak, hogy a 43-as javaslat felújítását várta mindenki, de Csemegi Károly nem tartotta időszerűnek. Tartózkodott az osztrák és a német büntető törvénykönyvekre is.

A Csemegi-kódex legfontosabb jellemzői:

általános és különös részre tagolódik. Hármas felosztása van a bűncselekményeknek: bűntett, vétség, kihágás. A szándékosság és a gondatlanság a bűncselekmény fogalmi eleme, de a törvény nem definiálja. A stádiumok vonatkozásában csak a kísérletet definiálja és a mai szemlélettől eltérően enyhébben engedi büntetetni, mint a befejezett bűncselekményt. A szankciórendszer vonatkozásában ismeri a halálbüntetést, de szűkebben alkalmazza: a király meggyilkolása és ennek a kísérlete, illetve a gyilkosságot. A szabadságvesztés négy külön nemét ismeri: 1.) fegyház, 2.) börtön, 3.) fogház, 4.) államfogház.

Csak büntetéseket ismert, intézkedések nem jelennek meg. Pl. a politikai jogok gyakorlásának időleges felfüggesztése. A kódex viszonylag hosszú ideig van hatályban Mo-n. Más az általános és más a különös rész hatálya. 1950-ben megszületik az 1950. évi II. törvény a büntető törvénykönyv általános része. (BPÁ), ami hatályon kívül helyezi a Csemegi-kódex általános részét, ami 1950-ig van hatályban. A különös rész azonban továbbra is hatályban marad. A második magyar Btk. Az 1961. évi V. törvény a magyar népköztársaság büntető törvénykönyvéről, tehát csak 1962-ben helyezik hatályon kívül a Csemegi-kódex különös részét. A Csemegi-kódexet ezalatt a hosszú hatály alatt természetesen számos módosítás éri, ebből kiemelkednek az ún. novelláris módosítások.