A Btá: 1950. évi II. tv „A Büntető Törvénykönyv Általános Részéről”

Az 1950. II. törvény (BTÁ: Büntető törvénykönyv Általános része; félkódex, ami egyedüli a magyar büntetőjog fejlődésben)

1945-öt követően úgy gondolták, hogy szükség van egy másfajta szemléletű kódex megszületésére, de félkódex született, bár módosításokkal, de a különös része a Csemegi-kódexnek tovább élt.

BTÁ legfontosabb jellegzetességei:

• bűncselekménytan vonatkozásában erősen kritizálható sajátosság, hogy a bűncselekmény fogalmából elmarad a bűnösség. Ez hiányosságként megfogalmazható sajátosság.

• a félkódex a bűncselekményeket két kategóriára osztja: Kettős (bichotom) bűncselekmény felosztás: bűntettek és kihágások. De az 1955. évi 17. tvr-el megszüntetik a kihágásokat is és az a furcsa helyzet áll elő, hogy a bűncselekmény és a bűntett fogalma nem válik el egymástól, nincs differenciálás.

• Bizonyos elemeiben megjelenik a szovjet büntetőjog hatása. Ilyen elemnek kell tekinteni, hogy a törvény céljaként a társadalom védelmét határozza meg, a bűncselekmény pedig immár nem jogellenes, hanem társadalomra veszélyes cselekményként értelmezi.

• Elismeri a visszaható hatályú jogalkalmazást (ugyancsak kritizálható), ellenkezik a klasszikus büntetőjogi elvekkel és a nullum crimen elvekkel, mert azt mondja, hogy bűntettet nemcsak törvény, hanem minisztertanácsi rendelet is meghatározhat.

• Míg a klasszikus kódex a kísérletet szabályozta és enyhébben bűntette, addig a félkódexben a befejezett bűncselekmény büntetési tétele alkalmazható. A részesekre a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

• Büntetési rendszere:
  • a) Főbüntetések:
    • – Halálbüntetés
    • Szabadságvesztés: börtönben: életfogytig vagy határozott ideig
    • Pénzbüntetés
  • b) Mellékbüntetések:
    • Elkobzás
    • Vagyonelkobzás
    • Közügyektől való eltiltás
    • Foglalkozástól eltiltás
    • Kiutasítás
  • c) Javító-nevelő munka: Szovjet mintára. Nem büntetés
  • d) Védelmi intézkedési jellegű volt: Elmebetegek biztonsági őrizete

1961. évi V. tv. „A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről”

1961. évi V. törvényt szokták szocialista kódexnek is nevezni. 1962. június 1-jén lép hatályba, tartalmaz általános és különös részt is egyaránt.

1. A fiatalkorúakra és katonákra vonatkozó speciális rendelkezések is bekerülnek a tv-be.
2. Számos új bűncselekményi (különös részi) tényállást hozott létre
3. A bűncselekmény egyenlő a bűntettel. Fogalmi elemei a társadalomra veszélyesség és újonnan beépül a bűnösség is.
4. Gondatlanság csak akkor büntetendő, ha tv azt külön elrendeli.
5. Relatíve meghatározott büntetési rendszer (ld. később: a jogkövetkezmények tanánál)
6. Szankciók:
   1. a) Főbüntetések:
      1. Halálbüntetés
      2. Szabadságvesztés:
         • 30 nap-15 (max. 20) év.
         • Nincs életfogytiglan
      3. Javító-nevelő munka (ekkor lett főbüntetés)
      4. Pénzbüntetés
   2. b) Mellékbüntetések: Nem sokat változott: – elkobzás intézkedés lett – kitiltás/kiutasítás külön szabály.
   3. c) Intézkedések:
      • Figyelmeztetés
      • Kényszergyógykezelés
      • Kényszerelvonó kezelés
      • Elkobzás

1971. évi 28. sz. tvr.

Az 1961-es Btk-hoz kapcsolódó novelláris módosítás az 1971. évi 28. tvr.

A tvr. legfontosabb sajátosságai:

1. Kettős bűncselekmény felosztást hoz be: Bűntett és vétség– súlyszerinti felosztás bűntett és vétség között különbséget tesz (trichotóm felosztás innentől kezdve)
2. Szabadságvesztés-büntetés 4 végrehajtási fokozata:
   • – fegyház
   • – szigorított börtön
   • – börtön
   • – fogház
3. Bevezeti újból az életfogytig tartó szabadságvesztést.
4. Módosítások a különös részben is: pl.: új kategória: közlekedési bűncselekmények.

1974. évi 9. tvr.

Az ismételt bűnelkövetéssel szemben fellépést szolgálja.

1. Bevezeti a „különösen veszélyes visszaeső” fogalmát. Ennek történeti előzménye a szigorított dologház, amely büntetés helyett volt alkalmazható. Most különösen veszélyes visszaesőknek hívjuk és velük szemben lehet alkalmazni az ún. szigorított őrizetet.
2. Bevezeti a „szigorított őrizet” jogintézményét”. Ez megint csak egy elég furcsa jogintézmény. A szigorított őrizet lényege: hogy a szabadságvesztés büntetését letöltően kerül alkalmazásra. Ez már személyére szabott intézkedés, ami 2-5 évig terjedhet és szabadságelvonó intézkedés. A gyakorlatban fegyházkörülmények között hajtják végre. Célja: megpróbálják visszavezetni a társadalomba az elkövetőt, a gyakorlatban azonban nem jelentett mást, mint egy újabb szabadságvesztést. Sikeressége erősen megkérdőjelezhető volt.

1978. év IV. tv. Btk. (ma is hatályos Btk-nk)
1979. évi 5. tvr. Btk-é (Btk. hatálybaléptetéséről rendelkezik)
1979. évi 11. tvr. (Btk. Végrehajtása)

Hatályos Btk. számtalan módosítása közül csak néhány olyan novelláris módosítást emelünk ki, amelyek kriminálpolitikai változásokat hoztak a büntetőjogba.

1.) 1993. XVII. törvény: ezt megelőzően született egy AB határozat 23/1990. Alkotmánybírósági határozat, hiszen gyakorlatilag a világon egyedülálló módon Magyarországon az AB semmisíti meg a halálbüntetéseket, hatályon kívül helyezi.

Összességében az enyhülés irányába mozdult el a büntetőjog. Ennek több megjelenési formája is volt. Az egyik ilyen érdekes lépés: hogy a 3 hónap volt korábban a generális minimuma. Szakirodalmi vita, hogy célszerű-e a rövid tartamú szabadságvesztés? Ehhez képest a novella nemes egyszerűséggel leszállította 1 napra az alsó határát a szabadságvesztésnek. A másik lényeges eleme ennek a novellának, hogy enyhül a visszaesőkkel szembeni szigor. Néhány szigorú rendelkezést hatályon kívül helyeztek. A novella azt mondja, hogy meg kell adni a lehetőséget arra, hogy szigorúbban lehessen a visszaesőt megítélni, de az alsó határ kötelező emelését nem kellene előírni, hogy a bíróság tudjon mérlegelni. Korábban 5 év az az időtartam, amelyen belüli újabb elkövetés megalapozza a visszaesést. A novella szerint 5 évről már 3 évre csökken ez az időszak. A novella végrehajt aktualizálásokat is. Hiszen a rendszerváltást követően máshogyan alakulnak a viszonyok, rendezi pl. a költséghatárokat.

2.) 1998. LXXXVII. törvény, amely egyértelműen a kemény kéz büntetőpolitikáját kívánja érvényesíteni. Nem megfelelő a bírói büntetéskiszabási gyakorlat 1997.től kezdődően elindul egy folyamat, új bűncselekményeket állapítanak meg, ez azonban nincs kihatással a bírói gyakorlatra. Ezért 1998-ban úgy dönt a jogalkotó, hogy szűkíti a bírói mérleges lehetőségét, hozzányúl az általános részhez. Az egyik ilyen a középértékű büntetéskiszabás elve. Az a lényege, hogy ha egy bűncselekményt szabadságvesztéssel fenyeget a törvény, akkor a bíró a büntetés középértékéből kell kiinduljon és meg kell indokolja, hogy miért tér el ettől a középértéktől lefelé vagy felfelé. Szűkíti a büntetésvégrehajtás felfüggesztésének lehetőségét új kizáró okok biztosításával. Jelentősen megnő a börtönnépesség.

Az enyhítés intézményét korlátozzák. A bírói úgy ítéli meg, akkor a büntetési tétel alsó határa alá is leszállhat.
A feltételes szabadságra bocsátás eseteit is korlátozzák, szűkítik.

A kemény kéz büntetőpolitikáját a 2003. évi II. törvény változtatja meg.
Általános része: gyakorlatilag 85-90%-ban hatályon kívül helyezi a 1998. LXXXVII. törvényt által bevezetett szigorúbb rendelkezéseket. Eltörli a középértékű büntetéskiszabást, nagyobb részt igyekszik visszaállítani az általános rész tekintetében az 1998. évi LXXXVII. törvényben foglaltakat.

2005. évi XCI. törvény. 2006. LI. Törvény.

Ezek a novelláris módosítások számos vonatkozásban érintik a Btk-t, de ezek a novellák elsősorban nemzetközi kívánalmaknak akarnak eleget tenni, másrészt a büntetőjog korszerűsítését szolgálják. Az Európai Unió (Mo 2004. májusától tagja)-nak közvetlen hatalma a büntetőjog területén nincsen, más jogágak területén igen. A büntetőjog az a jogág, amely a nemzeti szuverenitás utolsó bástyája. Csak különböző egységesítésre irányuló lépések születtek. Kiemelendő az Unió kerethatározatai. A kerethatározatok nem közvetlenül alkalmazandóak a tagállamok területén és csak jogalkotási kötelezettséget ró rájuk. A kerethatározat átültetése is megtörtént a magyar büntetőjogba.