A háború utáni jóléti állam: 1945-1974/75

Nemzetközi kapcsolatok: a multilaterális kapcsolatok válnak meghatározóvá – egyszerre több ország közös szervezeteket és együttműködési megállapodásokat hoz létre – ENSZ család, és ezen belül a Bretton Woods-i szervezetek
A pénzügyi-gazdasági együttműködés szervezetei WB, FMI, GATT – céljuk a fizetési mérlegek egyensúlyának fenntartása – az eladósodás elkerülése, az árfolyam stabilitás és az ipari termékek vámjának csökkentése – a magán tőke szerepe csökkent
A $ a világpénz, a nemzetközi tartalékok és a külkereskedelmi fizetések jórészt $-ban bonyolódnak. A világ $ szükségletét az USA pénzkibocsátással fedezi
A két pólusú világhatalmi egyensúly a katonai, nukleáris elrettentésen alapul – a verseny gazdasági téren is erős közöttük és ez kedvez a fejlett országokban a „Jóléti állam” kialakulásának.
A társadalmi felemelkedés időszaka, a fejlett és a szocialista országokban egyaránt, a modern középosztály kialakulása, a nők társadalmi szerepének megváltozása – a háztartási munkák gépesítése – a kirívó szegénység csökkenése, teljes foglalkoztatás megvalósítása (főleg Európára jellemző)
A keynesi dinamika a belső piacok erős bővülésére támaszkodik – és kevésbé az export erőltetésére
Az alapfokú oktatás már a XIX század második felében – állami feladatként – általánossá válik, de a nyugdíj a TB (társadalom biztosítás) és a felsőfokú oktatás csak a háború után válik általánossá és elsősorban Európában.

A harmadik világ

Az állam szerepe a pénzrendszer és a nagy társadalmi elosztó rendszerek működtetésén keresztül kikerülhetetlenné válik
Az 1960-as években felbomlottak (sokszor fegyveres harcok árán) a nagy – angol, francia – gyarmatbirodalmak
A harmadik világhoz tartozó országok illetve a déli országok, Egyiptom, Kína és Jugoszlávia, India felhívására létrehozták az El nem kötelezett országok szövetségét, melyek a kétpólusú világban próbálták politikai függetlenségüket megőrizni.
A gyarmati sorból kilépő országok keresik a gazdasági utolérés lehetőségét
Latin-Amerika: import helyettesítési gazdpol, vagyis a helyi ipar erőteljes fejlesztése a cél – ez az út kevésbé sikeres, mert az országok eladósodnak az 1980-as évekre
Az „ázsiai kistigrisek”: export orientált fejlesztés, tömegtermelés exportra, de tradicionálisan vigyáznak arra, hogy a külföldi tőke szerepe korlátozott legyen.
Az ázsiai országokban az állami szerepvállalás történelmileg megszokott. Ez az út lesz a sikeresebb, bár hosszú ideig az alacsony bérekre épül.
A szocialista országok: próbálnak elszigetelődni a kapitalista országok befolyásától – KGST keretében saját gazdasági integrációs zónát hoznak létre. A technika import viszont kikerülhetetlenül fenntartja a gazdasági-pénzügyi függést – hasonlóan Latin-Amerikához.
A szocialista országok a katonai versenyen kívül a szociális ellátó rendszerek fejlesztésén keresztül veszik fel a versenyt a fejlett országokkal. Ezek a rendszerek fejlettebbek mint az országok gazdasági fejlettségi szintje – pl. összehasonlítva Latin-Amerikával
A politikai elnyomás koronként és országonként változó mértékű