Az utolérők

Az utolérő országok, a neo-merkantilizmus
Németország, USA, Japán, és kevésbé sikeresen Olaszország, Osztrák-Magyar Monarchia
XIX század, elektromos és kémiai ipar stb
Az állam központi szerepet játszik: a belső piacok kiépítése – Német, Olasz ország egyesítési politikák, vámunió
A születő iparágakat az államnak kell támogatni
Friedrich List 1840 – A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere – védekező nacionalizmus, realista elmélet és gyakorlat (ellentétben a neo-klasszikus, marginalista iskolával)
A politikai hatalom alapja a nemzet gazdagsága, gazdasági fejlettsége
Nem a természeti adottságok, hanem az ipari fejlettség a meghatározó a nemzet életében
Belső vámunióval kell piacot teremteni a hazai ipari termelésnek és védővámokkal védeni a fejlettebb országok ipari termékeitől
Csak a technikai import előnyös
A liberalizmus, a szabad kereskedelem csak azonosan fejlett országok között előnyös
USA: Alexander Hamilton, Ulysse Grant (elnök) – az angolok szabad kereskedelem hívei, de eredetileg ők is protekcionisták voltak – előbb iparosítani kell – a nemzeti függetlenség és a katonai biztonság összefüggnek
A japán példa – az egyetlen NEM európai eredetű kultúra, amely sikeresen befogadta a kapitalizmust
A gyarmatosítás első hullámára (1600-as évek) Japán a teljes elzárkózással válaszolt –tilos volt az utazás külföldre és a külföldieknek, de még országon belül is (a kerék használata csak az elitnek volt engedélyezve)
Ez az izolációs politika 1640-1860-ig tartott, és Japán fejlettsége az ipari forradalom előtti szintre jutott el – szerves, belső erőből történt a fejlődés
A második gyarmatosítási hullámban az amerikai Perry hajóskapitány kikényszeríti a határok megnyitását és a kereskedelmi kapcsolatokat, piacot a külföldi áruknak
Az állam egy gyorsított merkantilista gazdaság politikával válaszol:
eltörlik a céheket és „felszabadítják”, liberalizálják a munkaerő piacot,
felszabadítják a jobbágyságot
egységesítik a belső, nemzeti piacot
kiépítik a modern bankrendszert
támogatják a technikai újítások importját
Viszont nem engedélyezik se az eladósodást se a külföldi tőkeimportot
Az utolérés rendkívül gyors mind a három országban, a XIX sz. végére már mint önálló, gyarmatosító hatalmak jelennek meg a világban.
Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia később indul, de szintén gyors fejlődést produkál – az első világháborúban a vesztesek oldalára kerül és szétdarabolják – evvel a fejlődést hosszúidőre megállítják, sok kis egymással ellenséges ország jön létre

A gyarmatosítás

A világ más részei, a gyarmatosítás
Periféria, fél-periféria
A gyarmatosítás első hulláma közvetlenül követi a nagy földrajzi felfedezéseket a XV. és XVI. Sz-ban – Anglia humanista, Franciaországban az Emberi jogok az uralkodó ideológia > ezért a gyarmatosítás a civilizáció jegyében történik.
Ennek persze a tények ellentmondanak, főleg a rabszolga kereskedelem – a cukor és a gyapot termesztéshez
A gyarmatosítás második hulláma: a XIX sz-ban: a cél itt már egyértelműen a piac keresés az ipari termelésnek és lakosságnak illetve olcsó nyersanyagok és élelmiszerek importja.
1800-ban Európa és az USA uralja a világ 1/3-dát, míg a világháború előtt már 4/5-ét.
A periféria, fél-periféria országai nem elmaradott országok, amelyek majd utolérik a többieket – hanem állandósult struktúrával kapcsolódnak a világgazdaságba – exportra termelt monokultúra, az árak alakulása függő helyzetet tart fenn, a saját belső piac az önellátást sem biztosítja, luxus import a helyi elitnek, eladósodás, és a katonai alárendeltség jellemzik
Az első érintett kontinens – Közép-és Dél Amerika: Brazíliát a portugálok, a többi országot a spanyolok olvasztják be birodalmukba.
A helyi európaiakat nevezik „kreoloknak”, a fehérek, az indiánok és afrikaiak együtt egy nagyon vegyes népességet alakítanak ki.

Az uralkodó réteg kettészakad:
a kreolok már nem akarnak visszatérni Európába – az ő érdekük a helyi uralom megtartása és a kizsákmányolás és meggazdagodás folytatása.
az anyaországokat képviselő adminisztratív és papi réteg fordítva, védi a helyi lakosságot (Las Casas) és egy egységes európai-amerikai birodalom fenntartásán fáradozik
A függetlenségi háborút a kreolok vezetik, a helyi szegény lakosság ellenében is, már az 1800-as évek elején. (Haiti az első fekete köztársaság 1804-ben)
Simon Bolivar megpróbálja egységesíteni a földrészt, az USA példáját követve – de sikertelenül. Brazília és Mexikó nagy méretű, önállóságra alkalmas országok, a többi ország nem éri el ezt a méretet.
A kontinens elsőként kapcsolódik be a világkereskedelembe: spanyol bort, olíva olajat, és ipari termékeket importál, rabszolgák termelik monokultúrában, exportra, a cukrot, gyapotot, kakaót, kaucsukot, ezüstöt és aranyat (a világtermelés 80%-át adják)
MONROE elv – 1823 „Amerika az amerikaiaké” – kettős értelemben is –spanyol és európai ellenesség és az USA uralmi igényének bejelentése

A függetlenség kivívása után a gazdasági struktúra rendkívül stabil, (míg politikailag a kontinens állandó forrongásban van): a lassú textil iparosodást leszámítva, ipari import és nyersanyag és mezőgazdasági export, előnytelen árstruktúrával, állandósult pénzügyi eladósodás –
A helyi export oligarchia ellenzett minden ipari védő-protekcionista gazdaság politikát. Az agrár földreformot a mai napig nem sikerült megvalósítani.
Az erőszak, a korrupció – gazdasági, politikai és mindennapi – beszövi a kontinens életét.
A rabszolgaság eltörlése csak 1888-ban.
Az európai befolyást az I világháború után teljesen átveszi az USA.
Argentína majdnem kitör a perifériális lét kereteiből az I világháború környékén, de azután visszasüpped a fejletlenségbe és a krónikus eladósodási válságokba.
Fekete Afrika: rabszolga szállító hagyományok nagyon régiek, de ipari méreteket csak az amerikai rabszolga szállításokkal ér el. 4 évszázad alatt,1500 közepétől 1800 végéig – 17-20 m embert szállított – becslés.
A kontinens elfoglalása késői – csak 1890 után – a kinin felfedezésével válik lehetségessé. Addig csak a partvidéken telepednek le a fehér kereskedők, akik a rabszolga kereskedelmet bonyolítják.

1885 a berlini konferencián a nagyhatalmak felosztják Afrikát – a világkereskedelem 0,1%-át jelenti csak.
A termelés lassan beindul – pálma olaj, kakaó, kávé és már trópusi termékek – kezdetben a termelés irányítás csak közvetett, előleg fizetéseken keresztül zajlik.
Az országok túl kicsik egy komoly gazdi erő kialakításához
A gyarmatosítók elképzelései szerint a gyarmatoknak önfenntartóknak kell lenniük, tehát nagyon kevés állami beruházás történik – csak kivesznek a kontinensből.
Magán beruházások csak a gyémánt, réz stb. bányákba – durva bánásmód a helyi lakossággal, sok pénzügyi visszaélés és botrány. Az angolok a helyi vezetőkön keresztül igazgatják a gyarmataikat, a franciák próbálják beilleszteni az anyaországba – diákok, parlamenti képviselők, stb
Elmaradott kontinens – alacsony GDP – jellemzői:
a termelés elmaradott: kettős gazdasági struktúra – a tradicionális önfenntartó, helyi törzsfőnökökkel, közvetlen árucsere, melybe bezavar a pénz kapcsolatok terjedése – és ettől szétválasztva a monokultúrára épülő export termelés, mely a világpiac áraitól függ. Krónikus tőkehiány és elmaradott infrastruktúra
a kereskedelem is elmaradott: az exportra termelés fontosabb mint a helyi fogyasztás, az import viszont a fogyasztásra szolgál és nem a beruházásokra. A helyi, országok közötti kapcsolat nagyon kevés, egymással konkurálnak és nem kiegészítik egymást.
a fogyasztás is elmaradott: nagy szociális kiegyensúlyozatlanság miatt a helyi fizetőképes kereslet gyenge, ugyanakkor a fogyasztási példa a nyugati országok fogyasztási szokása, és a luxus fogyasztás.
Egy kivétel: a Dél-Afrikai Köztársaság – eredetileg holland, angol gyarmat, jó klíma, és a helyi letelepedett fehérek a Dél-amerikai modell szerint szakadnak el az anyaországoktól – Búr háború 1899-1902, afrikánerek az angolok ellen.
Az iparosítás az apartheidre , az arany és gyémánt bányák jövedelmére épül.
A muzulmán világ:
a kapcsolat az ókortól folyamatos, hiszen az ókori kultúra arab közvetítéssel maradt csak fenn.
Az első komoly gyarmat Algéria – 1830-tól, 1900-ban már 600 000 európai –főleg francia él itt. Marokkó és Tunézia csak kereskedelmi szerződésekkel kötődik: az import vámokat csökkenteniük kell, a foszfát bányákat az európaiak javára használják, – a világtermelés 1/3-át adják.

Anglia 1838-tól válik aktívvá, az oszmán birodalom területein,(török, szír, jordán, arab félsziget stb) az import vámok csökkentésével tönkreteszik a helyi ipart.
Egyiptom gyors iparfejlesztési politikát próbál megvalósítani, de a technikai importot eladósodásból és a monokultúrás gyapotból finanszírozzák. Mikor a gyapot jelentősége csökkeni kezd, az ország pénzügyi csődbe kerül.
1869 Suez-csatorna kiépítése tovább növeli az ország stratégiai jelentőségét. Az angol-francia rivalizálás miatt a teljes gyarmati függés nem épül ki – diverzifikáltabb ipari termelés fennmarad, a helyi piac kiszolgálása nem csak importból történik. Fél-periféria
Az arab félsziget petróleumban gazdag országainak jelentősége a 2.-dik ipari forradalom után nő meg – az USA jelenléte a kezdetektől fontos
Ázsia:
az 1700-as évek elején – az európai ipari forradalom kezdetén – a nagy ázsiai országok életszínvonalban, társadalmi szerkezetükben, összetettségükben hasonlítanak az európai országokhoz.
a gyarmatosítás első hulláma, a part menti kereskedelmi lerakatok nem változtatnak azonnal a már kialakult struktúrán.
a gyarmatosítás második hulláma az 1800-as évek elejétől viszont alapvetően átrendezi a gazdasági erőviszonyokat.
India:
stabil gazdi struktúra közel 2 000 éve, több vallás együttélése, kasztrendszer, önellátó mezgaz és egyszerű kézműipar, luxus kézműipar főleg a helyi elitnek és exportra
munka megosztás, de nincs pénzügyi kereskedelem – önfenntartás a faluközösségek szintjén
az állami bevételek a termelés 25/40%-os adójából jönnek
India összességében exportáló, Európa arannyal-ezüsttel fizet az 1800-as évek elejéig.
1763 Párizsi Békeszerződés Indiát átengedi az angoloknak (franciáknak Indokina jut)
1820: 5%-os behozatali vám az angol textil termékekre, míg az indiai textil csak 40/50%-os vámmal mehet Angliába.
1830: India nettó textil importőrré válik, kézművesipara tönkremegy és exportra kezd termelni teát, nyers gyapotot, ópiumot stb.
az életszínvonal csökken, a gyarmati függés hamar kialakul, az éhezés krónikussá válik a XIX sz elejétől
Kelet-Indiai Társaságok (minden országból először, csak kereskednek) majd az angolok 1848-ra teljesen megszállják katonailag is az országot, Viktória császárnő lesz 1876-ban.
a jog és az oktatás nyelve az angol
az indiai nacionalizmus az angol ellenességben alakul ki
Kína:
már az ókorban fejlett a mezgaz, a kézműipar és az adminisztráció. Egységes mértékegységek, pénzbeli kereskedelem, központi öntözéses rendszerek, gabona tárolók, városiasodás – a centralizációs/decentralizációs időszakok váltakoznak, de az ország egységesebb mint India.
Kínai hajók is járják a tengereket már 1300-as években, sőt a kínai emigráció is régi múltra tekint, de csak a környező, ázsiai területeken honosodnak meg.
az európai gyarmatosítás későbbi mint Indiában, 1840/60-ban az ópium háborúk kikényszerítik 11 kikötő megnyitását és a kereskedelem liberalizálását, az import vám 5%-ra csökkentését
Kínát a XIX sz végén több ország gyarmatosítja – GB, FR, Oroszo, Japán, Olaszo