Általános jellemzője, hogy az adott jogágnak valamennyi rendelkezését át kell, hogy hassák, illetve a kodifikáció során is figyelemmel kell rájuk lenni.

Két nagy csoportja:

– jogrendszer egészét átható alapelvek:

a.) jogállamiság alapelve: a jogállamiság elvét leegyszerűsítve két elemre bonthatjuk: formai és tartalmi elemre. Formai eleme: a jogbiztonság, a tartalmi eleme: a materiális igazságosság. A jogbiztonság követelményéből egy sor más büntetőjogi követelmény is levezethető. Ebből fakad, hogy a jognak írottnak, megismerhetőnek, egyértelműnek kell lennie a formai jogbiztonság szerint. A materiális igazságosságnak a büntetőjog vezéreszményének kell lennie. Előfordultak a történelem során olyan esetek, amikor a formális jogbiztonság ütközött a materiális jogbiztonsággal. A materiális igazságosság mindig szükségszerűen szubjektív és történelmileg kötött. Formális jogbiztonság keretei között érvényesülhet a materiális igazságosság. Gustav Radrucht: radrucht-i fordulat Radbruch szerint, ha a pozitív jog elviselhetetlen mértékben igazságtalan (pl.: náci birodalom), akkor ez a jog elveszti érvényességét, és az igazságosságnak kell érvényesülnie.

b.) humanizmus elve: a bűnelkövető is ember és mint ilyet megilletik az alapvető emberi jogok. Különösen az emberi méltósághoz való jog a büntetőeljárás során is. A büntetőjog története nem más, mint a büntetőjog humanizálódásának története.

c. A jogegyenlőség elve

Mindenkit azonos jogok illetnek meg, és azonos kötelezettségek terhelnek.

Speciális büntetőjogi alapelvek

a.) anyagi jogi legalitás elve (törvényesség elve): Két elv alapozza meg:

Nullum crimen sine lege: Csak az a cselekmény minősülhet bcs-nek, amit a törvény már az elkövetés előtt annak nyilvánít.

Nulla poena sine lege: Az elkövetővel szemben csak olyan büntetés alkalmazható, amit törvény ír elő, és amely már az elkövetés idején ismert.

Ennek az elvnek négy tartalmi összetevője van:

– nullum crimen, nulla poena sine lege trevia elv: pozitív oldalról: az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye. Negatív oldalról a visszaható hatály tilalmát jelenti. Amit azzal célszerű pontosítani, hogy nem általában tilos a visszaható hatály, hanem az elkövető terhére visszaható hatály tilalma.

– nullum crimen, nulla poena sine lege certa: pozitív oldalról: a pontos törvényi meghatározottság követelménye. Negatív oldalról: a határozatlan büntető törvény tilalma. A büntetőjogi felelősség rendszerét egzaktan és érthetően meg kell fogalmazni.

– nullum crimen, nulla poena sine lege cripta: pozitív: az írott büntetőjogi törvény követelménye. negatív: büntetőjogi felelősséget alapító, vagy szigorító bírói szokásjog tilalma. (pl. büntethetőségi akadályok: az akadályrendszerben lesznek olyan akadályok, hogy a törvényben meg nem határozott jogellenességet kizáró okok).

– nullum crimen, nulla poena sine lege stricta: ez az analógia tilalmát jelenti a büntetőjogban. Tk azt tartalmazza, hogy itt is csak úgy kell értelmezni, hogy a büntetőjogi felelősséget szigorító analógia tiltott. Analógia esetén arról van szó, hogy joghézag van (analógia legis, iuris). A büntetőjog területén vitatható, hogy az analógia alkalmazható-e.

b, tettfelelősség elve: elsősorban az elkövetett bűncselekményre kell figyelemmel lenni. A kiszabott szankciónak a tetthez kell igazodni. Önmagában tehát a kriminális veszélyesség sosem lehet büntetőjogi beavatkozás alapja. Alapjaiban nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyéniesíteni a büntetés kiszabása során. Az egyéniesítésnek már csak a törvényi szankciórendszer felfogásában lehet helye.

c, Bűnfelelősség elve, a bűnösségen alapuló felelősség: a magyar büntetőjog nem fogadja el az objektív felelősséget főszabályként, nem fogadja el az eredményfelelősséget. Önmagában valamely káros esemény előidézése nem hozza magával a felelősséget, csak akkor, ha valamilyen bűncselekmény is kapcsolódik hozzá. A bűnösség a bűncselekménynek fogalmi eleme a büntetőjogban. És ebből adódik pl. hogy a magyar büntetőjogban a bűncselekmény alanya, tettese csak természetes személy lehet, mert bűnösség, mint pszichés viszony csak természetes személyre jellemző. A magyar büntetőjog lehetőséget ad arra, hogy jogi személlyel szemben is alkalmazható büntetőjogi intézkedés. Jogi személyek bűncselekmény alanyai nem lehetnek, a magyar jog azt mondja, hogy jogi személlyel szemben is sor kerülhet büntetőjogi szankció kiszabására. Csak intézkedési modellt vezettek be és a jogi személy nem mint elkövető vonható felelősségre.

d, Az arányosság elve

2 dolgot kell egybevetni:

• a bűncselekmény súlyát (2 elemtől függ: az okozott hátrány nagyságától, és a bűnösség fokától)
• a szankciók súlyával

e, Kétszeres értékelés tilalma: (ne bis in idem)érvényesül a jogalkotás során, vagyis amit egy tényállásban már értékelt egy jogalkotó, azt még egyszer nem lehet sem más megnevezés alatt, sem más meghatározással. A kétszeres eljárás tilalmaként jelenik meg, vagyis az elkövetőt ugyanazért a bűncselekményért nem lehet kétszer felelősségre vonni. Nyilván a kétszeres végrehajtás tilalmaként is érvényesül, hiszen végrehajtást sem lehet kétszer eszközölni. Főszabály szerint nemzetközi viszonylatban is érvényesül. A büntetés kiszabás során való érvényesülés: sem az elkövető terhére, sem javára nem lehet kétszer. Legfontosabb része, hogy tulajdonképpen azt a körülményt amit a törvény egyszer már értékelt, azt a büntetés kiszabása során már nem lehet súlyosbító vagy enyhítő körülményként értékelni! Nem abszolút hatályú ez az elv. Bizonyos feltételek mellett (LB 154. büntetőjogi kollégiuma állásfoglalása) abban az esetben, ha az adott tényadat a minősítéshez szükséges mértéket jelentős mértékben meghaladja, akkor nincs akadálya annak, hogy a minősítés során már értékelt körülményt a büntetéskiszabás során is figyelembe vegyék. Vannak olyan bűncselekmények, amelyek minősítése az elkövetési értéktől függ. Pl. lopás esetén 10.000.-Ft-ot meghaladó, de 200.000.-Ft-ot nem haladja meg. Egészen szélsőséges értékhatárok vannak. Ha a minősítéshez szükséges körülményt jelentős mértékben meghaladja, akkor nincs akadálya, hogy a büntetés kiszabás során súlyosbító körülményként értékeljük. Ha az alsó határ közelében van enyhítő, ha felső határ közelében, akkor súlyosbító.

f, A büntetőjog ultima ratio jellege: a büntetőjog végső eszközét jelenti, vagyis csak akkor alkalmazható, ha más módon, más jogi eszközökkel nem oldható meg a védelem.

g, A büntetőjog szubszidiaritása: a büntetőjog csak helyettesítő, kisegítő jelleggel érvényesül.

h, Egyesek alapelvnek tekintik a bűnmegelőzést és van olyan álláspont, amely a társadalom védelmét is alapelvnek tekinti.