A cselgáncs (judo, dzsúdó) a japán dzsiudzsicu harcművészetből fejlesztett fegyver nélküli önvédelmi küzdősport. A cselgáncs az ősi Japánban honos számos harci művészetből ötvöződött, de csak 1882-ben, Jigoro Kano munkája nyomán fogadták el mint testnevelési módszert és sportágat. Az első japán nemzeti cselgáncs bajnokságot 1930-ban rendezték. Az első dzsúdó Európa-bajnokság 1951-ben, az első világbajnokság 1956-ban volt. A judo 1964 óta olimpiai sportág.
A sportág irányítói 1977-ben hét cselgáncs súlycsoportot állítottak fel: 60, 65, 71, 78, 86, 95 és 95 kilogramm feletti. A cselgáncs versenyeken az ellenfelek mezítláb harcolnak, ruházatuk a kimonó vagy más néven judogi, mely erős vászonból készült nadrág és felsőrész. Az öltözetet összefogó öv színe jelzi a sportoló minősítését, sorrendben: fehér, sárga, narancssárga, zöld, kék, barna és fekete színű öv a versenyző egyre magasabb fokú tudását jelzi. A mester fokozatúak, azaz a fekete övesek további megkülönböztetésére szolgálnak a danok (dan), ezek jelölésére a fokozatnak megfelelő számú fekete csíkokat a kimonóra, illetve fehér csíkokat az övre. A 10 danos, legmagasabb szinte mindössze néhány versenyző érte el eddig.
A cselgáncs menete
Egy cselgáncs menet, a kiírástól függően hat vagy 10 percig tart, s egy 10x10 méteres szőnyeggel (tatami) borított területen folyik. A cselgáncs célja az ellenfelet dobással a földre vinni vagy leszorítani, esetleg a küzdelem feladására kényszeríteni. Győzni lehet bírói döntéssel (vezetőbíró és két pontozóbíró van), segédpontokkal (waza-ari 7, yuko 5, koka 3 segédpontot ér) és ipon által (teljes értékű ponttal).
Cselgáncs alapfogalmak
- Öv: az öv színe határozza meg a dzsúdó versenyző tudásfokát (mint ahogy több más küzdősport esetében is így van ez). Az előrehaladás a következő: fehér, sárga, narancssárga, zöld, kék, barna és fekete.
- Küzdelem: a cselgáncs hazájában, Japánban a küzdelem 3 és 10 perc között van. Hivatalos versenyen a nők 4 percet, a férfiak 5 percet küzdenek. Egy döntőbíró és két bíró irányítja a küzdelmet, mely „ippon”-nal, „waza-ari-awasete-ippon”-nal vagy pontokkal fejeződhet be.
- Dan: a fekete övön belüli fokozatokat jelöli, lásd feljebb.
- Dódzsó: edzőterem, ahol a harci művészeteket, főleg a cselgáncsot gyakorolják.
- Ippon: az a pont, amellyel befejeződik a mérkőzés. Az ippont az ellenfél hátára dobásakor, a 30 másodpercen keresztül tartó talajra szorításkor ítélik meg, vagy akkor, ha a támadó eléri, hogy az ellenfél feladja a küzdelmet, illetve ha kizárják (hansokumake).
- Dzsudozsi: a cselgáncsöltözet (kimonó néven is ismert), erős vászonból készült felsőből és nadrágból áll.
- Tatami: a tatami szó küzdőszőnyeget vagy rizsszalmaszálból font gyékényt jelent.
Cselgáncs fogások
- Hiza-guruma: A hiza-guruma az ellenfélnek a térde körül történő elfordítására törekszik, amely során a támadó karjaival és teste elfordításával forduló mozdulatot erőltet ellenfelére és ezzel kimozdítja egyensúlyából
- Ko-szoto-gari: Ez a lábtechnika valójában egy kis külső gáncsból áll. Nagyon gyorsan kell végrehajtani, mert ha nem előzi meg látható előkészület, akkor nagyon meglepheti az ellenfelet.
- De-asi-barai: Ennél a lábtechnikánál a támadó lábával előrelépve söprést hajt végre. Szintén gyorsan kell végrehajtani az eredményesség érdekében.
- Ko-ucsi-gari: A ko-ucsi-gari kis belső gáncsolás. Ezt a technikát gyakran statikus ellenfélnél alkalmazzák.
- Ko-szoto-gake: A ko-szoto-gake kis külső horogból álló kifinomult lábtechnika, amely különbözik a gáncsolástól.
- Curi-gosi: Az ellenfél övét megragadva a támadó csípőjét felemeli. Ezt a technikát gyakran ellentámadásként alkalmazzák.
- Szumi-gaesi: A szumi-gaesi olyan technika, mellyel a támadó, kinyújtott lába segítségével, ellenfelét saját maga fölött átgurítja úgy, hogy jobb irányban kimozdítja az egyensúlyából.
- Tami-otosi: „Esés a völgybe”. Ezt a technikát a lábak szétvetésével hajtják végre, így feldöntik az ellenfelet és a hátára hajítják.
- O-szoto-guruma: Az o-szoto-guruma olyan látványos dobás, amely az ellenfél két lábának egyszerre történő kirúgásából, majd erőszakos földre hajításából áll.
- Uki-waza: Az uki-waza olyan dobás, ahol a támadó hagyja, hogy földre kerüljön, miközben lehúzza ellenfelét, hogy a válla felett átbillentse. Így a támadó a dobáshoz ellenfelének a súlyát használja fel.
Vissza a sport főoldalra: Sport >>