Az alpinizmus magas, sziklás hegységekben való hegymászás, mint sport. Az alpinizmus régóta hódít, az Alpok legmagasabb csúcsait már több mint száz éve megmászták, az amerikai és afrikai földrész legkiemelkedőbb magaslatait is a századfordulón kezdték meghódítani az alpinisták. A Himalája több mint 8000 méteres csúcsait azonban csak a 20. század második felében sikerült legyőzni, a modern felszerelés segítségével (hideg ellen jobban védő, de könnyebb ruházat, nélkülözhetetlen oxigénpalack – minden hegymászó bolt árusítja ezeket), de így is több hónapos hegymászó expedíciók szükségesek hozzá. Napjainkban az összes jelentősebb hegycsúcsot megmászták már. Az alpinizmus teljesítményei inkább a technikai nehézségek (pl. rossz klimatikus viszonyok) miatt jelentősek.
A szabad hegymászás
A szabad egyéni hegymászás, amelyet különlegesen könnyű felszereléssel és szabad kézzel hajtanak végre meglehetősen elterjedt. Ezen hegymászás lényege megkeresni a természetes kapaszkodókat a sziklafal gyors megmászásához. A hegymászás ezen fajtáját elsősorban a közepes magasságú hegyekben és a kisebb sziklafalakon végzik. Az 1980-as évektől a szabad hegymászás meghódította a magas hegyek fő útvonalait is. A hegymászás alapjait hegymászó tanfolyam elvégzésével lehet elsajátítani.
A hegymászás fajtái, jellemzői
- Kéménymászás: a kéménymászás során a hegymászó úgy halad, hogy a sziklafalra ellentétes erőt gyakorol. Ezt a technikát a barlangkutatássorán is hasznosítják a kürtök és hasadékok megmászásához. A kürtökben leginkább a „kéményseprő” technikát alkalmazzák. A normál kéménymászás esetében a hát és a kéz a lábbal szemben helyezkedik el, a hegymászó kezével megtámaszkodva csúsztatja feljebb a hátát és így halad felfelé.
- Jégmászás: kemény havon vagy jégen a hágóvas használata tulajdonképpen elengedhetetlen. Kétféle technika létezik a jégmászás esetében: a telitalpas mászás és a lábujjhegyen mászás. Az előbbit meredek szikla esetében alkalmazzák, a lábujjhegyes mászáshoz jó egyensúlyérzékkel kell rendelkezni, mivel a jégszögek csak egy része fúródik be a jégbe.
- Kötélcsoport: a kötélcsoport azoknak a hegymászóknak a csoportja, akik ugyanahhoz a kötélhez tartoznak a hegymászás során. A csoportok általában két (kötélpáros) vagy három (parti) hegymászóból állnak.
- Ereszkedés kötéllel: az ereszkedés kötéllel olyan technika, amely lehetővé teszi a hegymászó gyors leereszkedését egy függőleges vagy kifelé hajló sziklafalról dupla kötél segítségével, amely középen cövekékhez, gyűrűhöz vagy a szikla kiugró részéhez van rögzítve.
Az alpinizmus legfőbb kellékei
- Ék: az ék, mely acélból vagy könnyűfémből készül, feladata a biztosítás a sziklafalon. A „cövekéket” helyettesítő szemcsavart egy repedésbe helyezik, ahol a húzóerő hatására megakad.
- Jégcsákány: a hóban vagy jégen rendezett versenyeken használatos jégcsákány nyelének egyik végén foglalatban lévő hegy, a másik végén kalapácsfok és csákányfej féleség található. A jégcsákány fején gyakran lyuk van, amelybe karabiner illeszthető.
- Jégcsavar: a jégcsavar hosszú fémcsavar, melyet hóba vagy jégbe fúrnak, hogy ide kerüljön rögzítésre a karabiner.
- Hegymászó cipő: a védelmet és egyben a haladást elősegítő hegymászó cipő a felszerelés egyik alapvető része, amely sokat fejlődött. A műanyag cipők kiszorítottál a klasszikus bőrcipőket előnyeikkel, a műanyag cipő ugyanis vízhatlan, könnyű, gyorsan szárad, de a szellőzése kevésbé jó.
- Karabiner: a karabiner könnyű ötvözetű, ovális alakú gyűrű, amelyen zárható kapocs van, arra használják, hogy a kiálló szikladarabokhoz rögzítsék a kötelet vagy a hegymászókengyelt a biztosítás során.
- Kesztyű: a vékony bőrkesztyű sziklákon és jeges terepen használatos, a gyapjúkesztyű pedig hóban. Az egyujjas kesztyű jobban vég a hidegben, de nehezebb vele a fogás.
- Kötél: a hegymászó kötél régen kender- vagy manilaros volt, ma már ezeket könnyebb és rugalmasabb nejlonkötél helyettesíti. Ezek rothadásmentesek és a hegymászó esetleges esésekor tompítják a sebességet.
A magas hegymászás történetének mérföldkövei
- 1786 Mont Blanc, Balmet és Paccard
- 1855 Monte Rosa (Alpok)
- 1858 Eiger (Alpok)
- 1864 Marmolada (Alpok)
- 1865 Cervino (Alpok)
- 1889 Kilimandzsáró (Afrika)
- 1897 Aconcagua (Andok)
- 1913 McKinley (Alaszka)
- 1950 Annapurna (Himalája)
- 1952 Fitz Roy (Andok)
- 1953 Mount Everest (Himalája)
- 1954 K2 (Himalája)
- 1955 Kancsendzönga (Himalája)
- 1962 Carstenz (Indonézia)
Vissza a sport főoldalra: Sport >>