A bútor lakásnak, lakószobának berendezésére használt, általában fából készült nagyobb használati, kényelmi berendezés, tárgy, illetve ezek összessége. Más megfogalmazás szerint a bútor épületek elsősorban belső terének többnyire mozgatható, az emberi tartózkodás kényelmét, a helyiség rendeltetését szolgáló berendezése.
A bútorok feladatuk szerint lehetnek ülő-, illetve fekvő- (szék, ágy); az ingóságok elhelyezésére szolgáló (láda, szekrény); a munka és az étkezés céljára használt (asztal, pult) bútorok. Szerkezetük szerint az állványok (ágy, asztal, szék) és a tárlóbútorok (láda, szekrény) csoportjai ismeretesek. A bútor anyaga fa, ritkábban kő, fém és nád, újabban műanyag, valamint (főleg az ülőbútoroké) bőr és textíliák.
A bútor története
A bútor történetét az egyes típusok kialakulása és formáinak változása határozta meg, amely párhuzamosan haladt a művelődés- és művészettörténet korszakaival. Az első egyiptomi bútorok (karosszék, láda, ágy nyaktámasztóval) a Kr. e. 2. évezred sírleleteiből kerültek elő. Használták az asztalt, de a szekrény még nem ismerték. A késői római császárkorban jelent meg először az ajtókkal, polcokkal felszerelt szekrény. A bizánci bútorművészet a görögöt és a rómait követte, de felvette a keleti jellegzetességeket.
A kora középkorból kevés bútor maradt fenn, ezek főleg egyházi, templomi bútorok, berendezések. A középkori bútorokat kezdetben tömör deszkákból, durván ácsolták és dísszé kiképzett vasalások tartották össze. A sima bútorfelületeket a romantika idején festéssel, a gótikában faragással is díszítették. Az itáliai reneszánsz új bútorfajtákat hozott létre: kabinetszekrény, okmányszekrény, könyvszekrény, ruhaszekrény, ékszerszekrény, fegyverszekrény. A 16. században Itáliából kiindulva Európa-szerte elterjedt az antik motívumokkal díszített bútorok használata. A 17. század végére a Hanza-városokban jelent meg a nagyméretű kétajtós szekrény, amely a polgári bútorzat jellegzetes darabja lett.
Bútorok
(az ábrák forrása a Magyar Nagylexikon)
- ősi formák, kisebb négyszögletű asztalszék
- dikó, szalma- vagy gyékényfonattal
- kamarás (nagyfiókos) asztalok ősformája
- szikomorfából készített egyiptomi szarkofág
- összecsukható egyiptomi ülőke
- díszes egyiptomi szék állatokkal, kárpitozással
- korai görög pallószerkezetű karosszék
- görög fekvőhely párnázattal
- összecsukható római zsámoly
- római márványasztal állatlábformákkal
- római díszülés
- román stílusú templomi láda (13. század)
- román stílusú trón
- román stílusú sekrestyésszekrény (15. század)
- összecsukható román stílusú szék (1242 körül)
- gótikus német mosdószekrény (15. század)
- késő gótikus karosszék
- gótikus íróasztal (1440 körül)
- késő gótikus mennyezetes ágy (1500 körül)
- olasz reneszánsz karosszék (dantesca)
- spanyol reneszánsz kabinetszekrény (16. század)
- északnémet reneszánsz, ferde lábú asztal
- francia késő reneszánsz mennyezetes ágy (16. század)
- francia barokk karosszék (XIV. Lajos-stílus)
- holland barokk porcelánszekrény (18. század)
- késő barokk kanapé (Palazzo Corsini, Róma)
- német barokk ágy (17. század)
- angol barokk támlásszék
- angol toalettasztal tükrös állvánnyal (18. század eleje)
- rokokó konzolasztal
- osztrák rokokó kanapé (18. század)
- francia rokokó kanapé (XV. Lajos-stílus)
- francia rokokó redőnyös íróasztal
- angol Chippendale füles fotel (18. század közepe)
- francia klasszicista sezlon (XVI. Lajos-stílus)
- francia klasszicista karosszék, bergére (XVI. Lajos-stílus)
- magyar copf stílusú alacsony szekrény (18. század vége)
- osztrák copf stílusú ágy (18. század vége)
- orosz klasszicista toalettasztal zsámollyal (1787)
- francia empire heverő (18. század vége)
- angol klasszicista karosszék (Hepplewhite-stílus, 1788)
- angol klasszicista üvegszekrény (Sheraton-stílus, 18. század vége)
- magyar biedermeier-neorokokó asztal (Steindl-műhely)
- német biedermeier üveges szekrény
- magyar empire írószekrény (1820 körül)
- francia empire karosszék (19. század eleje)
- osztrák biedermeier kanapé, asztal és szék (1830)
- osztrák empire tálalóasztalka („néma szolga”)
- osztrák neorokokó mahagónifa asztalka (Lajos Fülöp-stílus, 1842-47)
- német biedermeier kárpitozott karosszék (19. század eleje)
- klubgarnitúra bőrdíványa (19. század második fele)
- Thonet-hintaszék (1850 körül)
- párnázott kerek zsöllye (19. század második fele)
- szecessziós asztalka
- szecessziós támlásszék
- magyar szecessziós jellegű szalonszekrény (Wigand Edge)
- pad (Kozma Lajos)
- kubista formalista fotel (1930 körül)
- Bauhaus-íróasztal (1919-23)
- csőszék (L. Mies Van der Rohe)
- lábtartós nyugszék (Ch. Eames)
Kapcsolódó oldalak: Ágy Asztal >>
Vissza az otthon oldal főoldalára: Otthon >>