Az asztal lábakon álló és vízszintes lapból álló bútor. Az asztalok hagyományosan étkezésre szolgálnak, de emellett számos más funkciót is betölthetnek (pl. irodai asztal, dohányzó asztal, számítógép asztal, stb.).
Asztal kultúrtörténete
Az asztal ősformái az ókori közel-keleti civilizációkban az alacsony talpazatra emelt kerek tálcából alakultak ki. A Kr. u. 1. évezred végén Európában a bakos asztal volt általános; ez bakokra fektetett deszkákból állt, csak étkezés idejére állították fel, utána „asztalt bontottak”. A 14. századtól Itáliából terjedt el az állandó asztal, az oldható kötéses deszkalábas asztal, valamint a 15. századtól a négy függőleges oszloplábon álló kávás asztal. A deszkalábas asztal nyomán jobbára már dél-német területen a 15. században kialakult a ferde vagy terpeszlábú asztal és a kecskelábú (X-lábú) asztal.
A „magyar asztal”
A magyarok a tálcaasztalt a honfoglalás előtt török közvetítéssel ismerték meg. A szögleges asztalt a honfoglalás után a szlávoktól vették át, maga az asztal szó is szláv eredetű. Írott forrásokban a 13. századtól szerepelnek az asztalok. Árpád-kori falusi házakból földbevert lábú asztalok nyomai kerültek elő. A bakos asztalok a középkor óta terjedtek el. A népi bútorzatban az asztal őse az állványszerű asztalszék (evőszék).
Kapcsolódó oldalak: Ablak Ágy Ajtó Bútor >>
Vissza az otthon oldal főoldalára: Otthon >>