Új-Zéland (New Zealand) egy szigetállam a Csendes-óceánban, Ausztrália mellett, tőle keletre. Új-Zéland a Brit Nemzetközösség tagja, területe 264 ezer négyzetkilométer, lakossága 3,3 millió fő. Új-Zéland fővárosa Wellington.
Új-Zéland földrajza
Új-Zéland két nagy szigetből áll, ezek az Északi-sziget és a Déli-sziget, melyeket a Cook-szoros választ el egymástól. A Déli-sziget jellemzően hegyekkel borított, az Új-Zélandi-Alpok hegylánca húzódik tengelyében (legmagasabb pontja a Mount Cook, mely 3764 méter). Az Új-Zélandi-Alpok hegységet a jégkorszaki jég glaciális eróziója formálta. Az Északi-sziget tele van törésekkel, melyek tektonikus mozgásból származnak, a szigetet ezek darabolják fel, a vulkáni tevékenység most is erős (találhatók kialudt és működős vulkánok egyaránt, gejzírek, fumarolák, előfordulnak földrengések is).
Új-Zéland mérsékelt éghajlatú. A nedves nyugati szelek hatása okozza a különbséget a Déli-sziget meglehetősen csapadékos nyugati lejtője (akár 5000 mm évente) és a széltől védett keleti lejtő (Christchurch: átlagban mindössze 552 mm) között. Az Északi-sziget éghajlata sokkal enyhébb (Auckland: januári középhőmérséklet 18 Celsius-fok, júliusi 11 Celsius-fok). Új-Zéland folyói rövidek, de bővizűek, északon a Waikato (350 km), délen a Clutha (330 km) a leghosszabb. Új-Zéland természetes növénytakarója az erdő, leszámítva a Déli-sziget keleti partját, ahol a sztyepp a jellemző.
Új-Zéland legfontosabb városai
- Auckland: város Új-Zéland Északi-szigetén, lakosainak száma 889 ezer fő. Jelentősége felülmúlja a többi új-zélandi települését, Auckland a legnagyobb ipari központ és kikötő. Ismert egyeteme, múzeumai.
- Christchurch: Új-Zéland Déli-szigetének legnagyobb városa (a keleti parton fekszik). Lakossága: 333 ezer fő. Jelentős az élelmiszeripar és a gumiipar. Tipikus brit jellegű kisváros.
- Wellington: Új-Zéland fővárosa, az Északi-szigeten fekszik közvetlenül a Cook-szoros mentén. Lakossága 324 ezer fő. Fontos kikötő, jellemző iparágak: gép-, textil-, vegy- és élelmiszeripar.
Új-Zéland népessége
Új-Zéland népessége összetett, de elsősorban európaiakból, azon belül is angol bevándorlókból áll. Az új-zélandi bennszülött törzs, a maori (maorik) körülbelül 300 ezren vannak, de magas születési arányuk miatt kihalás nem fenyegeti őket, sőt jelentőségük növekszik, mivel a kultúrájukat is igen aktívan ápolják. Új-Zéland népességének túlnyomó többsége (80 százaléka) az Északi-szigeten él. Az ország fontosabb városai: Auckland, Christchurch, Wellington.
Új-Zéland gazdasága
Az új-zélandi mezőgazdaság legfontosabb ága az állattenyésztés. A külterjes juhtenyésztés a hagyományos, de ehhez az idők folyamán társult a belterjes szarvasmarha-tenyésztés is, mely sok húst és tejet ad. Ezekhez kapcsolódva jelentős gyapjúexport, bőrexport, húsexport és tejexport jellemző Új-Zéland gazdaságára. Az ország energiahordozókban szegény, amit csak részben tud enyhíteni a vízenergia, ezért Új-Zéland kénytelen kőolajat importálni.
Új-Zéland történelme
Új-Zéland őslakói a Polinéziából származó maorik voltak. Európaiak nagyon hosszú ideig egyáltalán nem jártak a szigeteken, egészen a 17. századig. Ekkor, 1642-ben, a holland Abel Tasman szállt partra. Az angol James Cook 1769-1770-ben újra végig járta Tasman útját, s Új-Zéland két nagy szigetét brit gyarmatnak nyilvánította. Az angolok ezt követően fokozatosan vették birtokukba a földeket: a kereskedőkhöz, bálnavadászokhoz és Ausztráliából szökött rabokhoz misszionáriusok csatlakoztak.
1841-ig az ausztrál Új-Dél-Wales államhoz tartozott Új-Zéland, az önálló gyarmat első kormányzója William Hobson lett, de az Edward G. Wakefield által irányított társaság fokozatosan átvette a hatalmat és szisztematikusan gyarmatosította a szigeteket. A maorik kárára végbemenő gyarmatosítás főleg a Déli-szigeten járt sikerrel. Wakefield durva politikája a maori háborúk elnevezésű eseménysorozathoz vezetett (1843-1847, 1860-1870), meggyengítve Új-Zéland gazdaságát.
Az 1870-es békekötés, valamint a nem sokkal korábbi aranytelepek felfedezése jelentősen javított Új-Zéland lakosságának életszínvonalán, az 1880-as évekre pedig már közel félmillió ember élet a szigeteken. A Liberális Párt bő két évtizedes uralma alatt gyorsult a demokratizálódás. 1907-ben Új-Zéland brit domínium lett. Az első világháborúban Új-Zéland is részt vett, s 16 ezer katonája esett el a harcokban. Új-Zéland 1931-től a westminsteri statútum értelmében független állam, a Brit Nemzetközösség tagja, államfője az angol uralkodó.
Vissza a földrajz oldal főoldalára: Földrajz >>