Afrika az öt kontinens egyike, területe 30 224 000 négyzetkilométer, lakossága 700 millió fő. Afrika kevéssé tagolt partú, összefüggő földrész, melyet a Szuezi-földszoros köt össze Ázsiával.

Afrika földrajza

AfrikaAfrikát néhány keskeny szoros kivételével széles tengerek és óceánok választják el a többi földrésztől. Északon a Földközi-tenger választja el Európától, amely főként a mindössze 14-22 kilométer széles Gibraltári-szoroson keresztül közelíthető meg, bár Máltán és Szicílián keresztül is könnyű a kapcsolatteremtés. A többi szárazföld nagyobb távolságra van: Dél-Amerika 2800 km, az Antarktisz 4000 km, Észak-Amerika 5000 km, Ausztrália 7500 km.

Afrika legészakibb része a Tunéziában lévő Blanc- vagy Abiad-fok; a legdélebbi pedig a dél-afrikai Tű-fok. Afrikához egy nagy (Madagaszkár) és számos kisebb sziget tartozik. A szárazföldhöz közelebbi területeken kisebb szigetek találhatók, úgy mint Pemba, Zanzibár, Mafia és Dzserba; távolabb az óceánokban szigetcsoportok vannak: Azori-szigetek, Kanári-szigetek, Zöld-foki-szigetek, Ascension-sziget, Szent Ilona-sziget, Sao Tomé és Princípe, Seychelle-szigetek, Comore-szigetek, stb.

Az afrikai kontinens ősi kőzetek alkotta hatalmas tábla. Felszínének 57%-át prekambriumi kőzetek alkotják. Afrika legészakibb része, az Atlasz-vidék az Alpok rendszeréhez tartozik. A Tell-Atlasz és a Szaharai-Atlasz kelet-nyugati irányú hegyláncai medencék és fennsíkok váltakozó sorát veszik körül. Afrika többi részének alapját őskori masszívumdarabok alkotják, amiket szárazföldi üledék borít. A masszívumokat tektonikus mozgások érték, melyek következtében földteknők alakultak ki: Niger-medence, Csád-medence, Kongói-medence és Kalahári-medence; amiket magasságok választanak el egymástól: Guineai-hátság, Adamaoua hegység, Bié- és Rhodéziai-fennsík, Drakansberge. A merev talpazat deformációival törésvonalak alakultak ki, megkönnyítve a vulkanikus kiömlések létrejöttét. Kelet-Afrika hatalmas beszáradt árkai, a Riftek fölé – melyeknek alját tavak (Tanganyika, Malawi) töltik ki – óriási vulkanikus képződmények magasodnak (Kenya-hegy, Kilimandzsáró).

Afrika térkép

Afrika nagytájai:

Afrika éghajlata

Afrikai emberek

Az Egyenlítő két oldalán elhelyezkedő Afrika meleg klímájú földrész, sőt Afrika a föld legforróbb kontinense. Középen az egyenlítői éghajlatú Kongó-medencét sűrű őserdő borítja. Mindkét irányban megfigyelhető az egymást követő zónák váltakozása. Az egyenlítői éghajlatot fokozatosan szavannai, majd sztyeppi éghajlat váltja fel, előbb két rövid, majd egyetlen, de egyre hosszabb száraz időszakkal. A trópusi vidéken a sivatag kialakulását az állandó magas nyomású légköri öv magyarázza. A délen fekvő Kalahári-sivatag sokkal kisebb, mint az északon elhelyezkedő Szahara, amelyben a csapadék sokkal ritkább és rendszertelenebb.

Ha az afrikai lemezek mozgását nem egymáshoz viszonyítva, hanem a földgömbön elfoglalt abszolút helyzetükhöz képest vizsgáljuk, megállapítható, hogy a még egységes Gondvana-lemez és a Föld pólusai egymáshoz képest elmozdultak, így Afrika mai területe a földtörténet során más-más éghajlati övbe tartozott. Ez magyarázza, hogy a napjainkban forró, trópusi területen idős eljegesedések nyomai mutathatók ki.

Afrika növényzete és állatvilága

Afrika növény- és állatvilága szoros kapcsolatot mutat az éghajlattal. A kontinensen keresztül kelet-nyugati irányban széles éghajlati, növényzeti és talajövek húzódnak, amelyekhez az állatvilág jellegzetes társulásai kapcsolódnak. A keleti magasföldek területén azonban a domborzatnak megfelelően függőleges övezetesség alakult ki. Afrikában a természetes növénytakaró a következő zónákat alkotja:

A növényzet a nedvesség csökkenésével arányosan ritkul. A tropikus övezetben csak a folyók menti sávokban található sűrű erdő. Távolabb ritkás erdő, majd fás szavanna, végül sztyepp a jellemző. A sivatag jellegzetessége a növényzet csaknem teljes hiánya, a kevés vízlelőhely (oázis), és az időszakos folyómedrek (vádik) környékének kivételével. A kontinens északi (Maghreb) és déli (Fokföld) szegélye mediterrán éghajlatú.

Afrika vízrajza

Afrika hegy

Afrika vízrajzi hálózata hiányos. A domborzat (medencékre osztottság) és a nagy kiterjedésű sivatagok miatt a földrész fele lefolyástalan vagy sivatagos. A nagy folyók, úgy mint a Nílus, a Kongó vagy a Zambézi, mind az egyenlítői területen erednek, és folyásukat a tengerig vízesések szakítják meg. A földtani szerkezet és felépítés következtében az Afrikát körülvevő tengerek és óceánok egyenlőtlen szárazföldi vízgyűjtővel rendelkeznek. Afrika domborzatának medencés-küszöbös jellegzetessége miatt nagy folyói a peremküszöbök belső lejtőin erednek, összegyűjtik a medencék vizeit, majd a küszöböt áttörve érik el a tengereket. A felszíni kőzetek gyors elmállása miatt nincsenek a folyók útjában durva hordalékok, ami következtében a folyamok medrüket lassan alakítják, s esésgörbéjük szabálytalanok. Az afrikai folyókat ezért sok zuhatag és sellő jellemzi (Nílus kataraktái, Livingstone- és Boyoma-vízesések, Viktória-vízesés). A Föld egész vízerőkészletének 40%-a Afrikában található.

Afrika lakossága, gazdasága

Afrika állatai

Afrika ritkán lakott földrész, s a ritka népsűrűség megoszlása rendkívül egyenlőtlen, hiszen olyan területeken, mint a Szahara sivatag vagy az őserdők gyakorlatilag egyáltalán nem élnek emberek. Ez csak részben tudható be a kedvezőtlen természeti viszonyoknak, történelmi okok is szerepet játszottak ebben, főleg a rabszolga-kereskedelem, amely teljesen felbomlasztotta a hagyományos társadalmakat. Afrikában mély nyomott hagyott a gyarmatosítás is. A hagyományos, nomád állattenyésztésen és a felégetett erdőrészeken történő gazdálkodáson alapuló életmód mellett a gyarmatosítás az exportot növelő tevékenységek fejlődését szorgalmazta: a kereskedelmi célú kultúrákat (földimogyoró, kakaó, kávé, gyapot, cukornád, olajpálma) és a nyersanyag-kitermelést (fémek, foszfát, gyémánt, kőolaj).

Kapcsolódó oldal: Amerika Ázsia >>
Vissza a földrajz oldal főoldalára: Földrajz >>